Na, had szóljon... :) egy fokkal bővebben.  

Mivel eléggé lelassult az életem a mai nappal, de eddig eléggé pörgött, így azt a megoldást választottam, hogy most csak főcímeket kaptok, és mondjuk holnap vagy kedden meg megírom bővebben kifejtve a dolgokat. :) Ennek több előnye is van:

hát, a visszaszokás, mint olyan...avagy alternatív beszámoló a hetem eddigi eseményeiről (zárójelesen lényeges információkat tartlamazva, nem mellékesen meg egy felhívás is elbújik benne, úgyhogy kéretik mihamarabb kommentekben reagálni!)

Újra itt van, újra itt van (a nagy csapat!) De ez nem is ment olyan nagyon simán. Nézzük csak, hogy miért is gondolom én azt, hogy soha többet nem vállalok átszállásos utazásokat repülükkel (bár lehet, hogy meg kéne gondolni, hogy bármii más szállítási eszközzel miért is lenne másként...)

Mive 7 óra múlva indulok haza, gondoltam hogy összegyűjtöm Katyitól vett pontozásos szisztémval az elmúlt hét eseményeit, gyorsan, tömöre összefoglalva, hiszen mégiscsak az utolsó 2009-es skóciai bejegyzésem ez... Bár félek, hogy az agyam állapota majd nem engedi meg hogy minden részlet eszembejusson... :(

mielőtt a címben megadottak szerint nagyon elszállnék, gyorsan két percben a hírek a földről:

a héten többek között elkezdődött számomra is a karácsonyi előkészületi időszak. Merthogy azt határoztam el, hogy nem engedek a körülöttem lévő kísértésnek és nem fogok semmit sem kezdeni karácsonnyal Ádvent elkezdődtéig (na jó, igazából kedvem és energiám sem lett volna eddig). Szóval a héten egészen elkapott a láz (anya meg nem ijedj, nem vagyok beteg!).

csak hogy mindenkinek érthető legyen... kedves, sokmindenben jártas, életem párjának hála mostantól, ha a lelkesedésem is kitart, akkor mindenféle speciális effektekkel fogom feltúrbózni a blogot...

Hát, igen. sokáig nem írtam. Nemt udtam, hol folytassam, miről is írjak.

De most úgy gondolom, hogy a címben meghatározottan a skóciai történeteket fogom leírni.

Méghozzá mivel ma töltögettem fel képeket a picassara is, hát onnan kezdem!

Hát akkor próbálom felvenni a fonalat, bár bevallom, nagyon nagy nehézségemre esik... Sajnos az elmúlt egy nap és hírei olyannyira törölte a múlt heti szép emlékeket, hogy az csak na. De talán az emlékezés majd segít.

Ma kaptam egy értesítést az iwiw nagyszerű alkalmazásán, hogy valakinek hála 0,009 százalékot esett az amugy sem magasra értékelt kreativitásom.

Hát gondoltam egy rövid beszámoló alapján ezt most megcáfolom. Merthogy így sokadik napja együt a gyerekekkel egyáltalán nem gondolom magam unkreatív embernek. vagy legalábbis szerintem egészen jól reagálok a kínálkozó helyzeteknek.

merthogy tegnap például egész nap művelúdtünk hármasban (kezdtük a reggelt mondókák és énekek tanulásával, míg a babákok rajzoltak) aztán jött egy kis tornaóra, mert nagyon aktłvnak bizonyultak, amiből szépen kifejlődött egy nagy termszetismeret, hiszen megtanultuk, hogy melyik állat hogyan szaporodik (mármint nem, csak hogy mivel, mármint hogy elevenszülő, meg tojás, meg pete, meg társai). Aztán meg vagy ötvenszer eljátszottuk a pillangóváválást. remélem, egy életre nem felejtik el, hogy hogyan mozog a hernyó, meg hogy milyen érzés bábban lenni... :) Aztán meg innen már csak egy ugrás volt a matekozás meg az olvasás-írás óra. Merthogy ezeket alapvetően nagyon szertik. jönnek, hogy "Bella, adj egy kis cselendzset"  :) és akkor már készül is egy jólfejlett, személyreszabott matekfeladat...
aztán meg, ja igen. nem akar elindulni az Andy gyerek a házból??? Hát csak adj a kezébe egy térképet, bejelölve, hogy milyen utakon fogunk a célunkhoz eljutni. Ja, a mai kedvencem: Panni is délutánra már nagyon jól tudta, hogy "nem zártad el jól a csapot, egyszer kimaradsz a dobásból""... Igen, egész délelőtt gazdálkodj okosant játszottunk, mert Panni nem zárta el a csapot reggel... közben meg megtanultuk, hogy melyik papírpénzen ki van rajta! :)
Ja, ha már játék... Panni verhetetlen dámában. nagyon bosszantó, meg frusztráló. Egyzerűen nem tudom megverni. Ha már nagyon lealázottnak érzem magam, akkor megfordítjuk a táblát és jól megverem malomban! :)

Na, még valami kis ízelítő a mindennapojaimból. Rendíthetetlenül és megállíthatlanul főzök. :) Ma például egy jófajta nagyilevest dobtunk össze csoportmunkában hármasban. Ez valahol a húsleves és a zöldségleves kereszteződésnél található. Aztán meg a legjobb főzési döntésemet vasárnap hoztam meg szerintem. Gondolkoztam, hogy rántottát vagy tükörtoját készítsek, meg miután végre határoztam, hogy inkább tükörtojás, akkor meg azon kezdtem el agyalni, hogy hány tojásból. Merthogy egy sárgáját kidurrantok, egyet meg megeszek, de kéne mégegyset egyben megenni. De három tojás meg sok. Na, végülis mérlegeltem (na, nem magma

Engedve a nyomásnak virtuális tollat ragadok ezen a szép napsütéses délelőttön a nyugalom nevében.

Hogy mit történt otthon? Le sem tudom írni, és nagyjából felesleges is, mert hiszen majdnem mindneki tudja! :) Sok sok ölelés, szeretet, beszélgetés, nem utolsó sorban kajálás, kedves emberek... Szóval köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy ilyen tartalmas és emlékezetes hétvégém legyen. Olyan volt, mintha el sem telt  volna ez a két hónap. minden visszatért a régi kerékvágásba 4 napra. Olyan jó érzés ezzel a tudattal élni, hogy otthon minden vár rám, a régi életem, az emberek, a történetek.

De itt is várt rám a megszokott. :) kedden Panni és Andy is kijöttek elém a reptérre, és majdnem olyan lelkesen fogadtak, mint Ferihegyen az otthoniak! :) Panni nagyon vigyázott a macimra és a kutuszomra, amie megkértem. Mindenhová magával cipelte, még a reptérre is kijöttek velük.
Aztán Ági elment szerda reggel, én meg beálltam főállású anyának és házvezetőnek. hát nem mondom, nem kis munka ez. Ezennel leveszem minden anyuka előtt a kalapom. Persze, főleg az én drága Anyukám előtt! :) Szóval szórakoztatni a gyerekeket, főzni, mosni, takarítani. Hát nem semmi...
De jól belejöttünk a végére. Azzal szórakozom, hogy egyszerre hány dolgot tudok megcsinálni. Azt hiszem egész jól haladok. Már megy egyszerre a főzés-mosás-gyerekekkel játszás, sőt a parkban kitűnően megy a gyerekkel játszás-tanulás-gondolkodás az élet nagy dolgairól-sportolás is!
Merthogy az az elvem, hogy minden napra legyen valami, amitől kiemelkedik az adott nap számunkra. Ugyhgy ennek a program sorozatnak a keretein belül (mivel gyönyörű idő volt, van itt a héten) szerdán elmentünk egy közelli kis parkba, ahol az őszről és a színeiről tanultunk, meg felffedezőset játszottunk. Aztán csütörtökön a helyi múzeumba mentünk édeshármasban, ami tiszta gyerekparadicsom. Van egy polc, ahova az van kiírva, hogy "nyúlj hozzám". megálllás nélkül feladatokkal, meg pihenőkkel vannak ellátva az egyes termek. Szóval tényleg nagyon nagyon jó! Még én is kirakóztam az egyik festménnyel! :)
Pénteken meg piknikezni mentünk a Bevaridge parkba. vittünk pokrócot, meg szendvicseket, meg labdát és kártyát. És hoztunk haza rengeteg őszi falevelet, meg termést és gesztenyét és két hulla fáradt gyereket... :)

Ja, szerda este meg elmentem találkozni az itteni haverokkal is az élőzenés pubba. Jó volt az is. Ma este meg Indiai buliba vagyok hivatalos. Szóval zajlik itt is-ott is az élet. nem untakozom, és ez jó.
Kedden azon méláztam, hogy most hogy is van ez az otthon kérdés. Mármint hol vagyok én otthon? Otthon vagy itthon? hogy is van ez? Nem tudom pontosan, de mindenesetre egyelőre (n nélkül) jó.
Viszont most megyek, mert szólít a napsütés és Andy, megyünk focizni!

CSók, p

CSak egy gyors, mert teljes hévvel a hazautazásra koncentrálok, meg arra, hogy legyen kedvem visszajönni. Szóval elég vicces most itt az életem ezen a héten. egyik percben bőgés a másikban meg nevetés! A múlt hétvégém nagyon nagyon jól sikerült, csak felsorolásképpen (aztán ha majd lesz t9bb időm, részletesebben is):

pénteken spontán bulizni mentem: kazak, kínai, indiai, német, lett, magyar, francia meg én már nem is tudom milyen nemzetiségű emberek tömkelege. Nagyon jól éreztem magam. Ettünk igazi indiai kaját, mert éhesek lettünk és az egyik fiú nekiállt főzni. :) AZt beszéltük, hogy ebből rendszert csinálunk :)

Szombaton a német lányokkal elmentünk Dundeeba. Nagyon jó nap volt, csak isszonyatosan elfáradtam, mert rájöttem, hogy én nem arra vagyok rendelve mint a legtöbb lány, hogy élvezzem a shoppingolást. szóval szerencsémre a felénél feladtuk és különváltunk, ugyhogy én addig megnéztem a belvárost! :) Szép, a képeket már fel is töltöttem.

VAsárap meg mikor reggel felkeltem Ágiék már vártak a hírrel, hogy kirándulni mennek és ugye megyek velük. Szóval elindultunk és egy hihetetlenül gyönyörű napunk volt! Jól kiröhögtem Davidet, amikor mondta hogy készüljek mert lehet eső, szél, hó, meg napsütés. Aztán jót rögöhtem magamon, mert étnyleg minden volt, sőt még befagyott tó és fűszálak is! :) Viszont a táj meg tényleg leírhatatlanul gyönyörű. Csak másztunk fejjebb és fejjebb és egyre szebb lett minden. 3 órán keresztül fel (de tényleg csak fel!) aztán 2 meg vissza. Ja és toronyiránt közlekedtünk, mert nem volt egy szem fa sem, szóval lehetett menni, mert beláttuk az egész helyet! És annyira de annyira szép volt! Nem, ezt látni kel, mert a fotók is (hiába csináltam 70.et) csak a negyedét adják vissza a tájank!

Ma meg voltam megint önkénteskedni. Sajna a kicsiknek ez volt az utolsó óra. De már megint jó hasznát vettem a rajzügyességemnek, mert vagy tizenöt féle hangszert rajzoltam a gyerekeknek. Nagyon vicces volt! Már tök sokan vagyunk felnőttek is, és hát a dolog úgy álll, hogy olyan sokat én a nagyoknál (10 év fölött) nem tudok segíteni, viszont nagyon jól érezzük magunkat! Zene, meg zene és zene. meg csacsogás és éneklés! Szóval tényleg jó!
Aztán az egyik srác hazahozott mert én meg még ma este ellmentem mulatni egyet a helyi pubok egyikébe. nagyon jó volt, mert élőzenés esték vannak szerdánként. Ma egy jamaikai csávó girátozott és meginvitálta a népet táncolni. Hát igen. A mi Bellánk vitte magával a német lányokat és jót táncoltunk! Kicsit nagyon jó volt! :)

A suliban meg annyi a hír, hogy a jó kis angoltanárunk Ann mától 6 hétig nem lesz, helyette kaptunk 3 másik tanárt. Az egyikkel ma már találkoztunk is. Hááát. Furi egy kicsit a néni. De majd meglátjuk. Ha valaki jó dolgot csinál vagy mond, meg kell tapsolnunk egymást. No comment. :)
Ja egyébként úgy néz ki, hogy most két hétig hanyagolom a sulit, mert Panniéknak szünetjük lesz és bár a jövő hét nekünk is ősziszünet, az utána lévőn velük leszek végig! Szóval végre lesz egy kis időm, hogy leülepedjenek a tanultak, mert valami isszonyat tempóban haladunk. De ma azért volt egy fashem a buszon. Mikor utaztam a zenesuliba. Ültem az emeletes busz tetején az első sorban, angol könyvet olvasva és olyan hihetelen volt az egész, hogy ez velem történik. Aztán meg amikor bezsélgettem a többi önkéntessen a zenesuliban. ÁÁÁ, komoylan olyan nehezen hiszem ezt el. Hogy ez minde velem történik? ???

Na, de a lényeg, hogy azért péntekig már nincs sok! Kétségbe is vagyok esve, mert még át sem gondoltam rendesen, hogy mit kell hazavinni, vagy mit nem. És hogy egyltalán, mi is van! És még fel sem fogtam, pedig nagyon nagyon sokat gondlok erre, és a környezetemben már mindenki tudja, hogy lucky Bella, mert hazamegy! :) :) :)

Szóval see you soon!

ma jártam a GP-nél- értsd- háziorvos, csak a következő sztori miatt írtam így... (mert ha ha már rövidítések, a múltkor egy nagyon hasznos információ birtokába jutottam a főiskolán: nevezetesen, hogy a jeep szó ebből a GP-ből, vagyis inkább másikból a general persons vehicle-ből származik)

szóval jó hír: semmi bajom, makk egészséges vagyok, eljerül az N1H1, meg a sertésinfluenza és minden más. Adataim, akit érdekel :) 147/71 volt a vérnyomásom, amire nagyon vidáman bólingatott a néni, bár szerintem egy kicsit magas volt. De ezt betudom annak, hogy rohantam a hegyen felefé, mert természetesen késve indultam. Pedig ha tudtam volna, hogy az időpont az nem olyan száz százalékosan tuti fix dolog... Ja nagyon büszke voltam, mert mikor kérdezte, hogy szoktam-e mozogni valamit rendszeresen, hát büszkén rávágtam, hogy igen, legalább hetente! És a BMI is 20,1-es teljesen normál!

Anyuka megnyugodhatsz, jól karba vagyok tartva, Karesz megnyugodhatsz, mert karba és nem karban... :)

holnap meg megyek Panni cserkész esküjére. Jah igen, cserkészkedés. Erről még nem is írtam. Merthogy Panni nagy csapattag. Itt ugyanis úgy vannak a dolgok, hogy a kislányok és kisfiúk külön-külön járnak. A nagyon pici lányok Rainbows-ba Panniék meg már a rendes Brawnies-ba. Mikor először hallottam nem akartam hinni a fülemnek. Hogy a szívárványokból egy fincsi csokis süti lesz? na és persze elmaradhatatlan az egyenruha is, amit lehet venni az egyenriha boltban. A rainbowsok kitalálhatjátok milyen szívben játszanak (kicsi lányok...) a sütik meg sárgák és barnák. De azt hiszem ezeket a külsöségeket leszámítva a dolog lényege ugyanaz! :) Bár azért elképzelek egy kis magyar cserkész lánykát a sötétzöld ingében és a kis nyakkendőjében egy beöltözött igazi kis süti mellett... :)

Jajj, most hogy itt van mellettem a füzetem, pont Jonatan kedvenc szórakozása jutott eszembe, ezt még gyrsan megosztom. Jonatan a másik nagy angoltanárunk, Ann az osztályfőnökünk mellett. Minden héten bedob valami jó kis szivatós feladatot, pl a take húszezer féle jelentése , vagy a passé, vagy épp CSillára emlékezve: mi a különbség a chilly-Chile-chillie között.

na búcsúzom, mert már megint késő van, és még meg is kell ágyaznom a frissen mosott ágyneműmmel! :)

Na, mivel nagyon kezdek itt belejönni az időkihasználásba (persze sokat tanulok Ágitól-avagy hogyan fér bele egy hétfő reggelbe még egy mosás és teregetés is... :)) SZóval ma hazajöttem délben a duliból, megtanultam a megtanulnivalókat (fairst aid és szókészlete) sőt még olvastam is hozzá Panni gyerekenciklopédiájából extra dolgokat, ugydöntöttem, hogy elintézem az online dolgaimat és még mindig csak 8 óra, hát írok egyet.

postra érdemes első hír: ma reggel nekem kellett megkötnöm Andy nyakkendőjét. Hát álltam előtte, hogy én még soha nem csináltam ilyet (vagy ha igen, akkor már azt is elfelejtettem, nemhogy a technikát) szóval, mit is csináljunk. gép bekapcs, youtube felhasznál, nyakkendő megkötve 5 percen belül (amiből 3,5 azzal telt, hogy felállta a gépem)

aztán, tegnap voltam music tutoros megbeszélésen. Háááát. szóval, jó volt, meg hasznos, meg minden, de sajna azért még ott nem tartok nyelvileg, hogy felfogva a helyzetet rögtön reagáljak angolul a felbukkanó gondolkodtató kérdésekre. így szépen csönben hallgattam, amíg tapasztaltabb és öregebb és anyanyelviszinten beszélő "kollegáim" jót cseverésznek, és magamban meg fortyogtam. Hát ezért is olyan fontos az angol nyelv! Na nem baj, egy tapasztalatnak jó volt, meg legalább 4 órán át hallgattam anyanyelvi beszélőket, azért ez sem utolsó! :)

hazafelé meg persze megint falujáró buszra szálltam, de most valahogy örültem neki. Olyan szép tájakra vitt be, hogy csak na. És persze sütött a nap és szép volt minden.

Ja igen, ha már megyek visszafelé az időben, szombaton voltam Jessicával Edinboróban vásárolgatni. Jó nap volt nagyon. Jól éreztük magunkat. Mondjuk részemről annyira nem volt sikeres, mert 7,80 font volt az utazás és az egyetlen nadrág, amit beszereztem 6 fontba került... De ott van a sok élmény borravalónak! :)

A suliról náhány mondat: ma Ann-el folytattuk az egszség témakört, aminek keretében szituációs játék közben sikerült a legnagyobb csoporttársunkat stabil oldalfekvésbe tennem! Hát nem gondoltam volna, hogy még emlékszem rá! :) Ja és képzeljétek el, hogy a lengyelek meg török, meg az angolok csak csodálkoztak, hogy jéé, nektek szükséges a jogosítványhoz az elsősegély? Egyébként ma volt tollbamondásunk is. Na ez elég rázós dolognak tűnt így elsőre nekem... De Ágit kérdeztem azt mondta, hogy olvassak sokat angolul (ami persze működik, sorra nyúlom le Panni lányos könyveit. Nagyon jó, mert vannak Jane Autsin könyvek rövidített változatban neki.) uyghogy megyek is, mert nagy válaszút előtt állok, mert ma váltok felnőtt angol irodalomra! és ha már úgyis tűzoltók voltak az életembe, mások meg hiányoznak, hát Bridget Jonesra szavazok! :)

na sok puszi Mindnekinek

Most keltem, sírva. Azt álmodtam, hogy hazameentem, mindenkivel össevesztem, többen kijelentették nekem, hogy nem jönnek ki meglátogatni és ráadásul a reptéren még a kabátomat is elllopták... Vajon mit üzen a kedves tudatalattim? Arra gondoltam első körben, hogy idenézek az elhanyagolt blogocskámra. És írok valami jó kis sztorit, mert egyrész még adós vagyok, másrészt meg van is mit...

Szóval múlt héten vasárnap Jessicaval (a francia au-pair lány) és egy magyar csoporttársával, Kristóffal elmentünk a buszmúzeumba. Nagyon nagyon jó volt!!! El kellett mennünk Dunferlmilebe és onnan egy shuttle-ra vártunk, és helyette megérkezett egy régi régi, de gyönyörű állapotban lévő busz. Hát persze, hogy az emeleten utaztunk. Aztán begördültünk egy hangár elé, ott fotózkodtunk a kint állló buszokkal, meg gyönyörködtünk bennük, aztán hátrafordultunk és megláttuk, hogy bent vagy 30 busz áll, meg régi autók. és hát a gyermeki lelkesedéssel egyikünknek sincs gondja, tehát fel-le a buszokra, meg be az autókba, és fényképezkedés. Körülbelül vagy két órát töltöttünk a buszokkal. Aztán fel a régi jártara és vissza dunfermilebe. Ahol a gyönyörű parkban megettünk egy pizzat, sétáltunk még egyet és aztán estére haza is értünk. Fotók egyenlőre csak az enyémek vannak, de ha Kristófnakk lesz internete, akkor majd az övéből is szemezgetek magunknak, mivel ő fotós és egy kicsit lelkesebben fényképezett, mint én.... :)

Na a héten nagyjából semmi extra nem történt, jártam suliba, tanultam mint a kisangyal! Jó sokat. De ez csak jó hír, azt hiszem! :)

Aztán a sorban jött a péntek, mármint a tegnap, amikoris volt valami kiemelkedő része a hetemnek, hiszen Trixi és a fiúk (az itteni magyar kolónia tagjai) összeköltöztek és elmentem nekik segíteni. Hát Trixivel 3 órán át csak a konyhát tisztítottuk. Nagyon brutál volt. De szerencsénkre egy csodaszer volt a birtokunkba, ami prímán lemosott mindent. Beleértve a konyhai eszközök (lsd: bojler, tűzhely és mosógép) márkajelzését és használatiutasítását, márminthogy melyik gomb mire jó... :)

aztán az este is elég kalandosra sikerült, mert voltam a Mariannékkal találkozni, aztán hívtak egy szülinapi buliba. két lánnyal mentem együtt taxival. Megmondtuk a taxisnak a címet, kifizettük, kiszáltunk. Utána 20 perc keresgélés és telefonálás következett, mert az anderssen streetnek csak páratlan oldala volt, mi meg a 26-ost kerestük. Kiderült, hogy nekünk az anderssonba kellett mennünk. De végülis odaértünk, egy egész nemzetközi kis társaság volt (katalán, litván, japán, német, francia). Aztán a hazaj9vetel is kalandosra sikeredett, mert a bejárati ajtn túl van még egy előszobaajtó is. Hát mire hazaértem, mivel azt hitte David, hogy itthon vagyok, bezárta azt is. Na jött a nagy gondolkozás, hogy most akkor mi legyen... aztán hosszas ki be járkálás után, és egy jó adag fejtörés után szerencsém lett, mert David kiment wc-re, és aztán végre reagált a kopogásra is! :) Szóval bejutottam a házba is!

na, hát ilyesmik történnek itt velem, sok puszi mindenkinek, most megyek még feltölteni a képeket!

:)

na csak annyi, hogy a tengapi napom nagyon nagyon jó volt (eljutottam a busz búzeumba, nem is akárhogy -részletek késöbb)!

És feltöltöttem az eddigi képeket picasara (http://picasaweb.google.com/polyabella) tessék megnézni őket és irigykedni!!! :) ja igen, a történethez hozzátartoik, hogy 1 fontért, tehát kb 310 ft-ért vettem egy kártyaolvasót, hatalmas beruházás volt, de több, mint egy hónapomba telt... :)

A buszosak majd jönnek egyszerre a bejegyzéssel... valamikor a héten... talán... majd meglátjuk.

A héten két olyan este is volt, amikor szivem szerint sokat írtam volna ide, de a fáradságom a számításaimat keresztbehúzta. A mai este is korábban terveztem, hogy megírom a blogbejegyzésem, de az addikció győzött... Ugyanis tegnap elkezdtünk Ágival egy 1500 db-os puzzle-t (igazából, mint azt megtudtam jigsaw-t, kiváncsiak nézzenek utána a dolognak). a tegnapi nap még csak az ízlelgetésről szólt, de ma aztán kőkemény addiktív jeleket vettem magamon észre. Egyhelyben ültem három és fél órán át, étlen, szomjan, még wc-re sem mentem ki, pedig kellett volna, és csak raktam és válogattam és kerestem. És persze mindig új és új részeket céloztam meg.

Na, de az első dolog amiről mindenképpen szeretnék mesélni, hogy kedden este csajos napot tartottunk, mert Trixivel és Ágival, Panni kiséretében elmentünk Jazzersize-ra. Hogy mi is ez? hát amikor kb 50 nő beveszi magát egy tornaterembe, üvölt a zene, és a kis emelvényen egy nőci fején mikrofonnal üvölt, hogy még három-még kettő-még egy! De egyébként viccet félretéve, egészen pozitív élmény volt. Felülmúlta a várakozásaimat, persze az első 5 percben még hülyén röhögtem magamon, aztán a nőci a pódiumról segített, hogy ne nevessek, mert levegőt is alig kaptam!

AZtán a másik, ami nagyon nagyon jó dolog a héten, hogy kedden voltam megbeszélésen az önkéntes irodában (igazából ezt még akkor kezdtem el, amikor még úgy volt, hogy rengeteg szabadidőm lesz napközben...). Válaszottam a listából három dolgot, ami érdekel, az egyik ilyen családos cucc (elvált szülök találkoznak a gyerekükkel "ellenőrzött" körülmények között), a másik gyerekvigyázás, mi más, a harmadik meg musiic tutor. Na, hát a történet az utolsóval folytatódik. Ugyanis míg ott voltam, a hivatalni nénike felhívta a szervezetet, hogy megkérdezze, hogy pontosan mit is várnak az önkéntestől, meg mi is ez. Ők meg megörültek, és mondták, hogy menjek szerda este.

Hát én mentem. És abszolút magamra találtam. 6-fél 9 ig két csoportban (kétszer 1,1/4 óra) jöttek a gyerekek: először a 4-8, aztán a 8-12 évesek, hogy zenét tanuljanak, közösen zenéljenek. Hát valami isszonyatosan jó volt. El tudjátok képzelni! :) És hogy mit is csináltam? hát mindent... :) összeszedtem a gyerekeket különböző helyekről, ritmust gyakoroltunk a dobos kicsikkel, együtt doboltam velük, meg segítettem, gitárokat rajzoltam, énekeletem egy kiöregedett hippivel háttérmuzsikának, aztán a nagyokkal akkordokat gyakoroltattam. :) Egyszóval jól éreztem magam! :)
Na de kicsit konkrétabban: az oktatás három teremben folyik. az egyikben klasszikus gitároznak, a másikban elektromos gitár, a harmadikban pedig dob. mindehol van rendes tanár, de mivel helyenként leglább 8 gyerek van, ezért kell a segítség.
Hű, és volt egy kedvenc kiscsajom persze: ő volt a legkisebb, 4 éves, kis szöszke, de nagyszájú lányka, rózsaszín pólóban, kezében a miniatűr rózsaszín gitárja! :)
Jövü héten vasárnap meg lesz egy megbeszélés a tanároknak, meg az önknteseknek, ahol meg jobban megismerkedünk, meg megtudjuk, hogy mit miért is úgy csinálnak ahogy. Nagyon jó este volt, és ha minden igaz, akkor mostantól minden szerdán ott a helyem!

Na, és hogy az esti programokat folytassam: tegnap Ágival, bár szerinte leginkább az én főszakácsolásommal minestrone levest főztünk! És kapaszkodjatok meg, abból is ettem és ízlett is! :) ja és a kommentehez csak annyi, hogy mivel David fogyókúrázik, és különben is Ági nagyon odafigyel, hiszen itt a gyerekek általában csapnivalóan étkeznek (hallottam egy történetet egy anyáról, akinek mondta az orvos, hogy adjon a gyerekének zöldséget és gyümölcsöt, majd a kontrolon kiderült, hogy a büszke anyuka nagyon ostoba szegény, mert a narancs alakú csokival- tudod Kinga melyik! :) meg a gyümölcs alakú gumicukorral tömte a gyereket...). SZóval rendesen kajálok, tényleg egészségesen. Minden nap van bőven gyümölcs és zöldségbevitelem, és tényleg csak az extrákat írom le! :) de azért nem kell aggódni! Ha választanom kell a "gyümölcstálas saláta" és egy jó zsíros pörkölt között, hát egyértelmű a döntés! :)

A főiskolán minden jól alakul, bár "sokat kell tanulni, mami, nagyon sokat"! De nem sírok, hiszen ezért vagyok itt! :) egész nap a suliban, aztán haza, és minden este legalább 1,5-2 órát még ráhúzok, meg a hétvége. De a csoport jó, nagyokat szoktuk röhögni órákon, meg szünetekben is jól elvagyunk. Persze vannak olyan emberek, akiekkel többet beszélek már, de még alakulgatnak a dolgok! 

Az iskolai várakozó mama csoportól is már egyre több haija társam van, meg már jópár emberrel szóbaállunk, meg hogy vagy hogy vagy és társai. És az újítás a hétre: Jessica, a francia au-pair lány! :) Ha minden igaz, vasárnap együtt megyünk a busz múzeumba! Hú, mióta először kinyitottam a doors openes füzetecskémet, azóta erre a programra várok! Úgyhogy remélem, hogy jó lesz!

Na megyek ágyba, mert még vár rám az esti olvasás is!

sok sok puszi mindenkinek

csak hogy tudjátok...

(na meg mert rájöttem, hogy ciki, ha augusztusban több bejegyzés lesz, mint szeptemberben, és egyelőre fél úton tartok)

ma ettem répalevest, és izlett (bár igazából össze volt turmixolva, és krémesítve és teleszórva pirított kenyérkockákkal) de jó volt...

és most este meg ittam a David átlal a kertből szüretelt és egy gépezet segítségével frissen facsart alamléből!

úgyhogy gondoltam,  hogy ha holnapra bármi bajom lenne, itt megörökítem, hogy mindenki el tudja képzelni, hogy mi bajom lett...

Mai napi hír még, hogy hirtelen számoltam és rájöttem, hogy már 4 napja nem esett! Bár most, hogy ezt leírtam gondolom holnap esni fog. :(

na, ez most egy ilyen nyúlfaknyi bejegyzé volt csak

látom, hogy a kommentek száma növekszik, a látogatottságommal megelégedve gondoltam, hogy mivel úgyis van mit írni, hát Nesztek! :)

Reggel (11.kor) felébredtem, hogy na, egy kicsit körbe kéne nézni itt Kirkcaldyban, mert a nyitott ajtók hétvége most itt van nálunk (3 vasárnap három része Fife megyének). Hát nyakambaveszem a várost.

első állomás, ami most már tudom, hogy a kedvencem is! A tűzoltók. Egy kedves, mosolygós, erős, bár kicsit ősz tűzoltóbácsi vett először kezelésbe. Megmutogatta a kocsit, kívül belül, részletesen, még a dugi kaját is... AZtán egy másikkal locsoltam. Jajj, nyomtam a dudát is, felvettem a sisakot. Szóval, minden, ami egy jólfejlett óvodsnak örömet okoz. Pedig még KisBalázs sem vagyok...
Aztán egy másik kedves bácsival bevettük magunkat az épületbe, jött nekem egy próba riasztás, még papírt is kaptam róla, névreszólót, aztán megnéztem a csövet, de a nagy vágy továbbra sem valósult meg, nem csúszhattam le rajta, mert már ők sem használják.
 

Ezután csatlakoztam egy kicsit egy temetőjár csoporthoz, de gyorsan meguntam, és különben is, azért mentem, mert szerettem volna bemenni a templomba, de oda meg nem vitt be minket a néni. open doors, mi?!

Na következő a rendőállomás volt. Azt hiszem betegesen vonzódok az egyenruhás skótokhoz... :) És mindenki olyan nagyon kedves! na, szóval láttam kihallgató szobát, találkoztam legalább egy rendőrrel, aki a 7 év szolgálati ideje alatt még nem használta a gázspary-t, és a gumibotot is csak kétszer. Ha hallanák ezt az otthoniak...
Itt is ültem rendőrautóba, a sima járőrkocsi egy bmw... Nézhettünk beöltözött rohamost, bár számomra az nem volt nagy újdonság! És láttam rendőkutyát is, aki pont úgy nézett, mint Dorka, és rájöttem, hogy ő is hiányzik. :(

jött a városháza, ami nem volt olyan nagy durranás, mint számítottam rá. Sajna nagyon kicsi részét mutatták csak meg, és az sem volt olyan izgalmas.

Mivel már kezdtem ekkor nagyon elfáradni, gondoltam, hogy akkor az utolsó legyen a színház. Csak arra nem számítottam, hogy ez több, mint másfél óra lesz... :) A helyi munkások mutatták be tulajdonképpen a feladataikat, és halálosan élvezték, hogy mesélhetnek. Úgyhogy nagyon sokmindent megtudtam a színházi életről, meg hogy milyen egy élete egy kellékesnek, egy világosítónak, és egy hangosítónak, és azt is tudom már, hogy miért nem dvd-ről játszák a filmeket ma sem a mozikba (merthogy a színházterem időnként mozivá alakul át...). Ennek megfelelően jártam zenekari árokba, a függöny mögött, a hangosítónál és a világosítónál is, és még az öltözőkben is.

Szóval kalandos egy nap volt, és sok sok fényképet készítettem! De nem mutatom meg őket!!! :)

Puszi

Na hát mint az várható volt, a tegnapi nap nem ment simán. Merthogy félreértéseknek hála azt gondoltam, hogy pénteken mégsem megyek kélire, mert szombaton van. És helyette eligérkeztem a magyar buliba. Szárítom a hajam, mikor Nina a német lány telefonál, hogy mi van már, melyik következő busszal megyek, mert gondolja, hogy lekéstem a buszt... Hát na akkor aztán jött a szokásos Bella féle kapkodás és tsai (kedves kis családom és néhányan, akik már átélték ezt velem gondolom el tudjátok képzelni...), de szerencsére David felajánlotta, hogy elvisz kocsival (igen nemcsak anyukák képesek ilyenre! :) ) thorntonba, ahol a buli volt. hát megérkezem, Nina fogad, hogy készüljek fel! Azt hittem, hogy egy nyugdíjas otthoni rendezvényre csöppentem. Ugyanis 9-en voltunk a fősikoláról (6 német, egy litván csaj és egy fiú valamilyen olyan országból, aminek a nevét nem értettem) és rajtunk kívül még vagy 5en csökkentették (akikből kettő 10 év alatt volt) az átlagéletkort valamivel 75 alá... :)

De az élmény hatalamas volt, az este meg felejthetetlen. :) Először persze néztük, ahogy  anénik bácsik táncolnak, aztán mikor már elég bátrak lettünk, elkezdtünk mi is beállni. Nagyon jó volt. A átncok nem olyan nehezek, néhány lépés, figua ismétlődik egymás után. Voltak párosak és körben táncolós. És a legjobb, hogy a végén kellett egyszer pártcserléni és táncoltam egy skótszoknyás bácsival (van is a bácsiól képem, de nem tuom egyelőre -Feri figyelsz? megosztani), és megdicsért és a nénik meg kedvesek voltak, és segítettek és külön köszöntöttek minket is, és játszottak nekünk (vagyis inkább a németeknek) német zenét és élő zene volt és egy néni és egy bácsi is énekeltek és szép volt, és ettünk skót kaját, kiézetre és ízre olyan, mint az összepréselt virsli kruplipürével összekeverve, amit akkor ettünk, ha betegek voltunk és finom volt, és az egyik lány nyert tombolán csokit, és mikor ment a buszunk együtt jöttünk vissza és mégökörködtünk egyet a parton és ma este is találkozunk. és vége... persze még tudnám tovább ragozni, de a lényeg, hogy tényleg jól éreztem magam! :)

ja és már a házifeladatomat is megírtam a hétfői órámra! :)

és voltam ma futni, mert nagyon szépen süt a nap, és a parkba mentem, mert David is épp akkor indult kocsival meg Andyvel focizni, és elvitek és futottam egy nagy kört a park körül, ami bár hasonló a Amrgit-szigethez, de sajna szerintem nem olyan nagy, minte gy egész sziget kör, úgyhogy Károlyom drágám még van hova fejlődnöm, ne aggódj! :) és kedves BACK leányság jó szolgálatot tesz az a nadrág, látjátok?

és most búcsúzom, mert éhes vagyok, ja és főztem ma az őj szakácskönyvemből, mert van olyanom! :)

puszi

Szép napot mindenkinek!

Hát ige, azt hiszem egy kicsit régen írtam, de most van végre időm és nem vagyok teljesen hulla!

Merthogy mi is történt velem mostanában? Legfontosabb, hogy beindult a főiskola! Tényleg nappali tagozatos lettem, ami heti 18 óra angol órát jelent. Nagyon nagyon durva, de megéri. Végülis ezért jöttem, nem? :)
Szóval van heti 11 óra general englishem felváltva két tanárral: Ann, az "ostályfőnökünk" nagyon aranyos és jó tanárnak tűnik. Jonathan a másik tanárunk, ő meg kicsit fura, de majd megszokjuk. Kicsit durvábban nyomja a dolgokat, mint Ann.
Ezenkívül van két óra Akademic English Lucyvel, aki teljesen őrült, de jól áll neki! Egy reading óra Ann-nel, egy buisness english Jonathannal, és egy British Culture Russellel.
Hát kökemény lesz, de megéri. A legdurvább napom a szerda. Azt hittem, hogy felmosórongyra lesz szüksgég, hogy eltávolítsanak a teremből... :) 9-től 2-ig kétszer 15 perc szünettel végig megállás nélkül. Tényleg brutál volt.
Az "osztály" elvileg ma már véglegesnek mondható: egy török, egy német, két magyar és számtalan lengyel! Összesen azt hiszem 14-en vagyunk. A korosztály vegyes, 18-tól 35ig.

mi történt még? hétvégén, vasárnap megint voltam várostnézni. Bár szombaton még úgy keltem fel, hogy le kell mondanom a vágyamról Crail-ről, merthogy nem megy oda semmiféle jó buszjárat. De végülis megoldódott a probléma, mert Ágival és a két gyerekkel indultunk útnak. Útközben megálltunk egy farmnál, ahol lehet home-made kajákat kapni, méredrágán, de végre volt íze az epernek!
Aztán mentünk tovább és mivel bőven volt időnk, megálltunk egy kastélynál! Na, aki olvasott vagy látott Jane Austent, az el tudja képzelni... Hát egy olyanban jártam! :) :) A többikenek meg valahogy majd eljuttatok képeket, mert sunyiban azért fényképeztem, de a kábelem nem jó, amit kaptam... :) A kastély körül  park, kis folyóval, meg jtászótérrel, meg virágos kerttel. Tényleg nagyon szép volt!
Aztán továbbmentünk és végre megérkeztünk Crailbe, ami egy kis igazi halászfalu. Lementünk a tengerpartra, ami már igazi tenger! és ahol már elvileg fókákat is lehet látni! Csak úgy tűnik ez a fóka valami hasonló lesz, mint a delfin az adrián az én életembe... (mármint hogy soha de soha nem fogok látni élőben) Crail nagyon szp aranyos kis város volt. A fotókon is nagyon szép, de ugye fotókat meg nem tudok mutogatni... :)
Aztán hazafelé eltévesztettük az irányt, ugyhogy kocsiból volt egy gyors Szt. Andrews városnézés is, de at hiszem azért oda még valamikor a közeljövőbe vissza kell nézni, mert nagyon nagyon megtetszett és Vilmos herceg is itt volt egyetemista... :)

Aztán kedden nyilas misi pakkot kapott, megérintette az otthon szele: kutusz, videók, könyvek, epillátor, hajszárító, meg rossz kábel és érezhető szeretet!

Egyébként nemcsak az angol tudásom fejlődik itt, hanem a rajzkézségem (igen Kinga!)fejlődött az első időkben, amikor is rengeteg állatot kellett rajzolnom kérésre a két gyereknek. napokon keresztül a best of játék az volt, hogy én rajzoltam és ők meg kivágták. Na mostanára a papír maradt, de a vágást felváltotta a hajtogatás. Tegnap másfél órán keresztül hajtogattunk. És az első fél órát szrencsére eltelt azzal, hogy Andy megtanulta az egyetlen dolgot, amit tudok a hajót! De utána, hogy mit hajtogassunk még: na akkor Bella nagy ötlete: elő az internettel. Sajna az origami képek nem túl sokat mondtak nekem, de szerencsére léteznek feltöltött videők is! :) Ugyhogy elkészült az ugráló béka (szintén több példányban, hiszen tudjuk, hogy a békák is családokban élnek...) és a holló is, meg még több hajó! be kell vallanom, hogy a sárkányba belebuktam... Ugyhogy ha valakinek van jó sárkány origamis videója, ide vele. Hol vagy ilyenkor Fodor Gábor anyukája, Márti néni??? :)

Tervek a hétre: ma megyek egy kicsi csajos csevelyre este, aztán holnap meg céilidh estre megyek egy teljesen véletlen folytán. (akik legalább olyan tudatlanok,  mint én voltam, azok kedvéért: ez a helyi skót tánc neve, lesz eszem iszom dínom dánom persze skótkockákkal fűszerezve!) Szóval nagyon várom, meg nagyon kíváncsi vagyok!

Ja igen, lemaradások:

Lengyelekről náhány szó. Rengeteg van belőlük, saját boltjuk, a nagy bevásárlcentrumban saját polcuk, saját szombati iskolájuk van, és még saját nyelvű miséjük is... Szóval tényleg sokan vannak. Az itteni magyarok mesélték, hogy a zöldséggyárban, ahol ők is dolgoznak annyi a lengyel, hogy ők már jobban tudnak lassan lengyelül, mint angolul, mert egész nap lengyelekkel vannak körülvéve. És egyébként meg mivel ilyen jó dolguk van (csomó szórólapra az angol mellett lengyelül is rá van írva a szöveg), Ági mesélte, hogy vannak, akik 3-4 év ittélés után most kezdik csak az angol tanfolyamot kezdő szinten... Tehát itt élnek egy idegen országba és 3 év alatt semmi sem ragadt rájuk a nyelvből.
 

Másik elmaradásom a templomok. Sokféle felekezeti templom van itt a városban is. Kívülről egyébként majdnem mindi ugyanúgy néznek ki. szépek. Belülről csak a "katedrálisban" voltam, ami egy közösségi ház tulajdonképpen: kévázóval, óvodával, kajáldával és sok sok teremmel. A mise meg majdnem teljesen olyan, mint otthon, kivéve, hogy a végén az elbocsátást térdelve fogadjuk. Ollyannyira ugyanolyan, hogy a múlt héten a kivonulási ének az Atyám Tied vagyok volt (azt hiszem, hogy a sárgában 19es) :) csak persze angulul. Jajj igen, van kinyomtatott angol miseszövegem, jó vicces lehet a kis papírjaimmal... :)

Na megyek, mert időközben volt egy fürdetésem és most meg muszáj indulnom!

Sok puszi mindnekinek

na csak gyorsan, mert vár a könyvem! :)

mai napi első és legfontosabb hír: nappali tagozatos diák leszek hétfőtől (sajnos nem a jó magaviseletemért, vagy a remek angol tudásomért tüntettek ki, csak mázlim volt, van, mert nem jelent meg elég diák és kellenek még emberek). És a plussz poén (bár egyenlőre nekem a nagyon nagy félelmem és rettegésem okozóója), hogy upper-intermediate csoportba fogok járni, ami ahhoz hasonló vizsgára készít fel, mint a Cambridge FCE és az otthoni közép és felsőfok közötti cucc. Szóval ha gatyába rázom magam és kutyakeményen hajtok és dolgozok és magolok és stb, akkor talán jól fogok angolul! És ez jó!!! :) bár még várom, hogy hétfőn lefokozzanak, amikor is kiderül, hogy még mindig nem tudok rendesen helyesen megmukkani sem... :) bár, hozzá kell tenni, hogy helytelenül már egész bátran beszélek, sőt keresem a lehetőséget, hogy kivel és mikor tudnék beszélgetni (hallod ezt Huszár??? :) ) , és helyesen meg egészen jól kezdek írni... Viszont ha már grammar, tegnap este megtanultam életem során kb 20-ra a present perfect-et, csak azzal a felszólítással, hogy nagyon figyeljünk, mert a skótok rosszul használják, mert második alakot raknak bele harmadik helyett. No comment. :)

A második hír a mai napra, hogy rájöttem, hogy szegény magyar nők... Ugyanis a mai angolórán volt egy olyan feladatunk, hogy néhány mondatról döntsük el, hogy jellemző-e a mi osrszágunkra, vagy sem. Hát amiben nagyon durván alulmaradtunk a cseh, indiai, nepáli, és természetesen lengyel (apropó, azt hiszem a lenygelekről még mindig nem írtam...) emberekhez képest, hogy egyik országban sem jellemző, hogy a nők full time dolgoznak, viszont mindenhol a nőké a házimunka (ha már házimunka. A lelkes ablaktisztítőknak innen is üzenem, hogy ezzel a munkával itt nagyon jól lehet keresni, mert mindenki szinte a külső ablakait egy céggel mosatja. Jön az ember, be a kertbe, és halálra ijeszti az egyszeri magyarhonból származó még nagyokat pislogó kisleányt, aki épp mosogat és kináz az udvarra, vagyis nézne, mert egy pasi feje vigyorog be az ablakon, ja és ez kb a második ittlevős napomon történt. házimunkáról most ennyit). Na igen, sóval ott tartottam, hogy szegény mi, magyar nők.

Harmadik hír, ha már a magyaroknál tartunk. Abban viszont nem vagyunk egyedülállók, hogy az ügyintézés bonyolult és bocsi a szóért, de szar. merthogy. igényeltem bankszámlát két hete. Mólthéten megkaptam a kátryát: Miss B. Polya. Szép. Ági nézi, azt mondja, hogy "De jó (reportid spech még nincs meg...) debit cardot kaptál, mikor általában csak cash cardot szoktak adni" (a történet szempontjából nem lényeges, hogy most elmagyarázzam a kettő közti különbséget). Na telik az idő. ma megjött a pin kódom. De jó. ÁGi akkor átutalja a számlámra  apénzt. Online. Megtörténik. nyolcszor ellenőrizzük a számlaszámot, meg a mindent, ami persze rajta van a kártyán. Átutalja az összeget. De jó. Gazdag vagyok. Nézem online, hogy tényleg. De nem. Mi történt? Hosszas gondolkodás, számolgatás, stb után rájöttünk, hogy Miss B. Polya ezen a címen kettő van. Hát ezek a kedves arcúak kiküldték nekem Bori kártyáját, az ö számlaszámával, meg mindenével, és online meg nyitottak nekem, Bellának egy másik számlát. Ha vallaki nem érti, nyugodjon meg, nekünk is legalább egy órába telt, minre összeraktuk, hogy mi történt...

Negyedik hír: azt hittem nincs. Pedig van. Most egy nagy vallomás következik. ma este elmentünk Ágival inni egy jóféle koktélt. Beszélgetünk. Többek között a terhességről (nem megijedni, senkinek sem...!) És elmesél egy hasonlatot, egy régi sci-fi film segítségével, mire nekem beugrik egy gyermekkori félelmem, aminek a hatása a mai napig tart... Szóval amikor én még kislány voltam egy uszótábor során megismerkedtem az ufokkal, mármint hogy vannak vagy mi, és hogy tőlük félni kell. És utána márcsak az a következő emlékem, hogy esténként nem alszom el, csak a hasamon (ez az ami a mai napig tart), mert hogy jönnek az ufok és beleültetnek valamit a hasamba és utána az kikel belőlem. Hát ma kderült számomra, hogy nem a fantáziám volt ennyire nagy, hanem ez ebben a filmben volt. mostmárcak azt kéne kideríteni, hogy én vajon láttam ezt a filmet, vagy csak valaki kedves elmesélte, én meg hittem neki...

Na hírekből, sztorikból ennyi. A gyorsaságból is. Ugyhogy az olvasásomból is. :(

Jó éjt mindnekinek (főleg ha reggel 8-kor olvassátok) puszi

Mára összeszedtem magam, és most úgyis van egy várakozós órám (Károly...). Megy a tv-ben az ace ventura, és nem is értem, hogy ez valaha is miért tetszhetett nekem. Ha már tv, fogalmam sincs, hogy mikor néztem végig utoljára egy filmet is. Legalább egy hete. Ez köszönhető annak, hogy egészen sok feladattal látom el saját magam, meg találok mostmár jobb elfoglaltságokat is, miint a tv nézés. Például olvasom Závadának a jadviga párnáját (kb még két napnyi adagom van hátra, bár lehet, hogy holnap befejezem), meg ma kitaláltam, hogy az elkövetkező 3 hétvégén melyik városokat fogom megnézni, mert nyitott kapuk hétvégék leszenk, és egy csomó helyre be lehet majd menni ingyen, meg szerveznek városnéző túrákat. Szóval nagyon jó dolgok elött állok.

Ennyit bevezetőnek. Látjátok, tényleg elszánt vagyok, hogy sokat írjak...

Szóval hol is kezdjem. Bár ez elég felesleges kérdés így a meg is nevezett bevezető után... Tehát gondoltam, hogy leírom az iskolai cuccokat, mármint a gyerekekét, mert az enyémekről már hallottatok.

Tehát a menet a következő képpen néz ki. Reggel indulás együtt suliba háromnegyed kilenckor (számmal is leírom: 3/4 9, ami ráadásul itt egy órával később vagy hogy van, tehát otthoni idő szerint 10-kor kezdődik a tanítás), együtt megyünk, aztán az iskolaudvaron elválunk, mindkét gyerkőc beáll az osztályának a sorába. Ilyenkor úgy kell elképzelni, mintha egy nagyon nagy puccos hivatalba bementek volna egy zsugorítógéppel, ugyanis az egyenruha kötelező, de szabadon választott formái vannak (a mi iskolánkak a színe a zöld, de egyébként fekete fehér, szürke is teljesen jó.) ez azt jelenti, hogy minden kis lurkó ilyen színű vagy élrevasalt nadrágban, vagy kis ruhában, vagy szoknyában (persze a fiúk nem) jönnek, és mindenkin ott a nyakkendő. Szóval tényleg nagyon kis cukimókusok. Bár egy pilllanatig elgondolkodtam, hogy vajon, ha otthon is ez lenne a módi, vajon hány felnőttnek okozna gondot a nyakkendő és fehér ing, öltöny viselete ráadásul elegáns cipővel... Nem célozgatok senkire sem! :)
Na aztán ebédre a következő lehetőségek vannak: lehetsz a.) school dinner és ehetsz chipset, pizzat, meg hasonló cuccokat a suliban, vagy b.) pack lunch, minden, amit anya csomagol a kis táskádba, vagy c.) home dinner, és akkor van egy órád hazamenni és otthon családi asztalnál ebédelni, oszt vissza a suliba.
Panni ez utóbbit részesítené mindig előnyben, de csak heti kétszer teheti meg.
Na de ami a legjobban tetszik ebben az iskolásdiban, az a vége, 3 óra. A történet olyan 3 előtt 5 perccel kezdődik. Az udvaron anya-apa-bébiszitter-egyéb gyerekvigyázó gyülekezés kezdődik. Mindenki álldogál, vannak, akiknek (mint nekünk is) kibérelt helye van. Miénk az udvar szinte teljesen közepe (egész jó hely, belátni a terepet). Vannak, akik ismerik már egymást jobban, de szerencsére nem csak én vagyok új a terepen, szóval vannak akik egyedül álldogálnak. Én lassanként bevetem a kedves mosolygós technikát. Szóval már vannak emberkék, akikkel köszöngetünk egymásnak, sőt már akadt nekem is bezélgető partnerem, így a menőbbek közé tartozónak kezdem érezni magam, bár messze még a hőn áhított cél... :) Na de, a várakozó feszültség egyre fokozódik. Amikro is felhangzik a várva várt csengő, ami nem csak a gyerekeket figyelemzteti, hanem a kint váarkozókat is. Mindeki rendbevágja magát, a kisebb testvérek után kezd kiabálni, hogy most azonnal jöjjön vissza az udvar től oldaláról, és mindenki visszamegy a helyére, amikor is megkezdődik a kiáramlás. Az udvart elözönlik a kis fekete-fehér-szürke porontyok zöld nyakkendőben és mindenki rohan, és hatalmas a felfordulás. Ja és aztán a legjobb a lollipop néni! :) aki mindig ott van a sárga táblájával, és hangosan köszönünk neki.

Na másik pillanatkép, ha már ez lett a címe a mai postnak. Rá kellett ébrednem, hogy kezdem megszokni a helyi időjárást is. Már lassan észre sem veszem, ha szemerkél az eső. Ha esik, hát had essen. nem zárkózom már be a házba, hanem ha kell, elindulok (márpedig minden nap kell egy kicsit. legalább egy óra séta kijár nekem, ha nem, hát azt megérzem). Tegnap nagyot nevettem, mert ahogy jöttem hazafelé utcánként változott az időjárás (egyikben esett, a következőben fújt, a harmadikban csak csöpögött, és mire hazaértem már nagyon melegem volt). Ja és ma tdjátok mit láttam? Orgonát, virágozni!

Aztán. hű, ma láttam végre leírva. Itt az emberek nem úgy köszönnek, hogy hi, vagy hello, vagy valami, hanem hiya (ejtsd hájá). Elég furi volt az elején, de már nekem is ráállt a nyelvem.

Na, ma mi történt velem? Na, Bella már megint nagyon okos volt, és túlgondolkozta a dolgot, aztán majd lefordultam a székről. Múlt héten megvettem a repülőjegyemet haza. De gondoltam, hogy mivel a visszaút az klm, meg malév, aminek az ára általában fix, (legalábbis ezt az infőt kaptam), hát még nem veszem meg, had élvezzem kicsit ezt az állapotot... Na de ma, leülök, nyomtató bekészítve (mert a multkor azzal szenvedtem a legtöbbet), minden szükséges cucc a ölembe, elvileg néhány gombnyomásra számítottam. Aztán jött a szívinfarktus. A jegy ára, nem akartam hinni a szememnek 241 000 (betűvel kiírva, ciki, de valószínű nem lesz helyes, Feri előre is bocsánat... kettőszáznegyv-enegyezer nulla nulla (ezt valószínű meg csak a ministránsok értik!)) Szóval gyors ütembe utána kellett néznem valamilyen más megoldásnak, és szerencsére, vagy mi? találtam is. majdnem az egy tizedéért (márha most jó fejszámoló vagyok) úgyhogy nincs menekvés, jövök vissza.

Hát mára ennyi jutott. Elfáradtam, és az egy órám is eltelt...

Sok puszi, az iskolakezdőknek meg kitartást az iskolapadhoz, és becsüljétek meg az egyenlruha nélküliséget! Bár egy jófajta köpeny is felér ezzel! :) vagy a vpg-s zokni papucs!