látom, hogy a kommentek száma növekszik, a látogatottságommal megelégedve gondoltam, hogy mivel úgyis van mit írni, hát Nesztek! :)

Reggel (11.kor) felébredtem, hogy na, egy kicsit körbe kéne nézni itt Kirkcaldyban, mert a nyitott ajtók hétvége most itt van nálunk (3 vasárnap három része Fife megyének). Hát nyakambaveszem a várost.

első állomás, ami most már tudom, hogy a kedvencem is! A tűzoltók. Egy kedves, mosolygós, erős, bár kicsit ősz tűzoltóbácsi vett először kezelésbe. Megmutogatta a kocsit, kívül belül, részletesen, még a dugi kaját is... AZtán egy másikkal locsoltam. Jajj, nyomtam a dudát is, felvettem a sisakot. Szóval, minden, ami egy jólfejlett óvodsnak örömet okoz. Pedig még KisBalázs sem vagyok...
Aztán egy másik kedves bácsival bevettük magunkat az épületbe, jött nekem egy próba riasztás, még papírt is kaptam róla, névreszólót, aztán megnéztem a csövet, de a nagy vágy továbbra sem valósult meg, nem csúszhattam le rajta, mert már ők sem használják.
 

Ezután csatlakoztam egy kicsit egy temetőjár csoporthoz, de gyorsan meguntam, és különben is, azért mentem, mert szerettem volna bemenni a templomba, de oda meg nem vitt be minket a néni. open doors, mi?!

Na következő a rendőállomás volt. Azt hiszem betegesen vonzódok az egyenruhás skótokhoz... :) És mindenki olyan nagyon kedves! na, szóval láttam kihallgató szobát, találkoztam legalább egy rendőrrel, aki a 7 év szolgálati ideje alatt még nem használta a gázspary-t, és a gumibotot is csak kétszer. Ha hallanák ezt az otthoniak...
Itt is ültem rendőrautóba, a sima járőrkocsi egy bmw... Nézhettünk beöltözött rohamost, bár számomra az nem volt nagy újdonság! És láttam rendőkutyát is, aki pont úgy nézett, mint Dorka, és rájöttem, hogy ő is hiányzik. :(

jött a városháza, ami nem volt olyan nagy durranás, mint számítottam rá. Sajna nagyon kicsi részét mutatták csak meg, és az sem volt olyan izgalmas.

Mivel már kezdtem ekkor nagyon elfáradni, gondoltam, hogy akkor az utolsó legyen a színház. Csak arra nem számítottam, hogy ez több, mint másfél óra lesz... :) A helyi munkások mutatták be tulajdonképpen a feladataikat, és halálosan élvezték, hogy mesélhetnek. Úgyhogy nagyon sokmindent megtudtam a színházi életről, meg hogy milyen egy élete egy kellékesnek, egy világosítónak, és egy hangosítónak, és azt is tudom már, hogy miért nem dvd-ről játszák a filmeket ma sem a mozikba (merthogy a színházterem időnként mozivá alakul át...). Ennek megfelelően jártam zenekari árokba, a függöny mögött, a hangosítónál és a világosítónál is, és még az öltözőkben is.

Szóval kalandos egy nap volt, és sok sok fényképet készítettem! De nem mutatom meg őket!!! :)

Puszi