Mivel ma az elmúlt két hét lemaradását sport terén majdnem sikerült összesűrítenem, így elég sok kalandban volt részem... Avagy a poszt arról, hogy hogyan működik a biciklizés skóciában és mit keres egy férfi a női tornán!
Az egész tegnap este kezdődött, amikor elhatároztam, hogy biciklivel közelítem meg Mariannékat, hogy ne járjak úgy mint a múltkor (hogy 6kor elmegy az utolsó busz). Szóval ma nagy vagányan fölpattantam David bicikliére merthogy ő ma nem azzal ment dolgozni, és a többi pedig a kisházban állt összelakatolva, így világos volt számomra, hogy az övét használom. Bár meg kell hagyni, kicsit tényleg elgondolkoztam arról, hogy vajon miért női a váz, és miért van olyan alacsonyan az ülés, de hát skóciában vagyok, "itt minden kicsit furcsább, és szokatlanabb" című legyintéssel vettem tudomást a dolgokról.
Na a történet ezen a szokatlan szálon fut tovább, merthogy még a házból sem léptem ki, és máris elkezdett kattogni a fejem: fordított oldalon!!! Azt hiszem az utcánk 153 méterét még jó oldalon tettem meg, de aztán balra kellett fordulni. Bella, mint az állat gondolkozik, pörget, forgat, mentálisan meg amúgy is. Totál elvesztem a végére, de mivel a parkoló autók úgy nagyjából egy irányba álltak, hát mentem én is azon az oldalon, meggyőzve ismét magamat, hogy á, megy ez nekem. hát nem. jött is két autó a hátam mögül, és az elősnél még azt gondoltam, hogy milyen jófej, hogy ilyen nagy ívben kerül ki, aztán leesett...Rossz oldal. De a neheze csak ezután jött: jobbra kanyar egy forgalams utcánán. Szerintem ha lehetett volna 50szer 360fokos irányba körbetekeredtem volna, hogy meggyőződjek arról, hogy sehonnan sem jön autó. Átértem a túloldalra biztonságban. És ekkor fújhattam egy nagyot, mert innentől egy kicsit kihalt terepen mentem, és egy idő után már a bicikli jelzést is felfestették az útra, meg aztán nagy okosan a járdát használtam.
Ja igen, mikor már azt hittem, hogy olyan nagyon biztonságban vagyok, akkor rájöttem, hogy lehet, hogy eltévesztettem az utat, de pont akkor az út másik oldalén mgjelent Reni, mint az ég hirnöke és biztosított arról, hogy jó irányba tartok, én és a bicikli. amiről még slussz poénnak kiderült valami: mikor este megköszönöm davidnek, hogy használtam, végülis az övét, azt mondja, hogy azt mbiztos nem, mert múlt héten bnet hagyta az irodában, csak elfelejtkezett róla...
Azt hiszem, hogy szükségem lesz még további gyakorlásra, meg egy kesztyűre is... Gyakorlás. hm. itt jön mai postom következő témája: férfi a női tornán. Azt hittem ma nem látok jól, valószínűleg sok volt a két hét kimaradás a tornából, ugyanis a gyülekezési időben megjelent egy pasas. 
Mivel hál' Istennek előttem állt a teremben, így pontosan megfigyelhettem, hogy nem alaptalan a megállapítás, hogy a férfiaknak kevesebb a ritmusérzésük (tisztelet a kivételnek), és hogy a ráadásul fenékázással megerősített és tánclépésekkel felturbóott női torna egyáltalán nem passzol egy fenekét kilógató, de a piros tornanadrágot hónaljig felhúzott hímtársunknak, akinek a kezében ráadásul egy rikító rózsaszín súlyzó lengett. Tényleg totálisan bizarr látvány volt! :)
Na, Kinga szavaival élve: ezzel a sztorival készültem mára.Illetve sztorikkal, és mostmár tegnapra.
