A mostani hétvége után már tudom, hogy mire alapozódnak a hülye amerikai filmek, amelyek mindenféle viszontagságos és elképzelhetetlen sztorikról szólnak...lehet valóságalapjuk!

Na, de kezdjük az elején: szerda reggeltől törölték a gépeket skóciában a hamu miatt. így hiába minden szervezés és még több készülödés, de nem érkeztek meg a lányok. :( :( Viszont addigra, mint egy nagyon előregondolkodó emberhez mérten illik, szállás kifizetve, kocsi lefoglalva a hétvégére. Bella dönt, nem hagyja a dolgot. Megkérdeztem az ismerősöket és volt három önként vállalkozó, mit sem sejtő balford street-i lakos (Merit Észtországból, Arjun Indiából és Balys Litvániából, (és a hangya a kesztyű kisujjából, aki Pomázra jár nyaralni...) ), bár konkrétan csütörtökön este derült ki, hogy Merit át tudja-e cserélni a műszakját, és hogy a fiúknak lesz-e elég pénze.

A döntés megszületett, megyünk. Utiterv: felvenni a kocsit (jó nagyot nevetni, mert a várt ford ká helyett egy mit? na mit? kaptunk: chevrolet matizt), bevásárolni, Blaire kastélynál megállni, Fort William város a Ben Navis lábánál (nagy britannia legmagasabb pontja), Loch Ness a szörnnyel, és sikeres szállásfoglalás Invernessben. Azt kell, hogy mondjam, hogy a küdetést teljesítettük, minden pontján. Sőt volt még extra két megállónk két nagyon szép helyen. Az idő gyönyörű volt, a hangulat (hála a két hátsó ülésen iszogató fiúnak...) szuper (eltekintve egy-két átmeneti időszakot, amikor mindenki vissza akarta csinálni az egészet), a táj feledhetetlen, a látott dolgok kihagyhatatlan.

Na, de akkor mi volt a baj? azt mondják, a baj hármasával jön. hát én ötig számoltam... egyikünk szájából elhangzott, hogy azért kéne egy kis kaland is bele, hogy emlékezetes legyen, legalább egy eltévedés.
Arjunnak, nem érkezett meg a számlájára a pénz, azért izgultunk egész reggel, hogy ki tudjuk fizetni a kocsit foglalóval együtt. na, de ezt még megoldottuk...
bevásálás még kirkcalyban, izzítsukbe a kölcsön kapott gps-t. nézzük, nézzük. valamiért nem észleli a töltőt. mindenki próbálja így is meg úgyis. majd Balys rájön a megoldásra, nincs meg egy csatlakoztató részecske. biztos kiesett. keressük a kocsiban, a környékén a kb fél centis vacakot. feladjuk. majd  a fiúk nézik megint a szerkezetet, kiderült, hogy menyomódott a gépbe a kis részecske. na, legalább megvan, de nem működik. így marad az én utikönyvemben lévő kis térkép skóciáról, ami legalább a nagyobb utakat mutatja...
Nagyon jól ment a bal oldalon vezetés, eltekintve egyetlen egy ponttól. Mikor megérkeztünk a blaire kastélyhoz, kiderült, hogy nagyon drága a belépő, vissza kellett forulnunk a pénztáras bodegától. készültem a betanult ipszilon fordulásra, csak arra nem számítottam, és látni meg esélytelen volt, hogy a bodega mellé leraktak egy nagy sziklát... jól rámentem, a  kocsi eleje oldalt meg összekarcolódott. na, de nem baj, ezt még meg lehet úszni, vana kocsin biztosítás. de ezt leszámítva, a vezetés tényleg nagyon nagon jó volt! gyönyörű tájakon keresztül, tényleg időnként csak hű meg hát lehetett hallani, vagyis inkább wao és tsai. :)

persze az eltévedés is összejött, pedig Merit kiváló navigátorom volt végig. szórakoztatott ha kellett,kezelte a rádiót. na de akkor naívan azt hittük, hogy ez a harmadik rossz, és itt vége lesz.
Aztán megálltunk egy tó mellett, mert nagyon szép volt a táj arra felé. Azt kell tudni, hogy ha mi négyen így összekeveredünk és szembejön velünk egy domb, vagy csak egy kis emelkedő, vagy látunk egy kerítést, akkor megörőlünk. így is lett. csak arra nem számítottunk, hogy a hegyen lefelemászva, a fényképezőgépem kiesik, és végignézem, hogy jupm jupm krash placcs- meredek volt a fal és szépen a betonon landolt a gépem. de még működik. Ugyanitt történt, hogy Arjun rosszul ugrott, és szépen lesérült a térde, ja és utána még a vízbe is beleesett.
Az út további része egészen nyugalomban telt. elértünk forth williamsbe, megnéztünk a hegyet messziről, elhatároztuk, hogy egyszer visszajövünk megmászni. de ezenkívül semmit nem tudtunk csinálni, mert későn érkeztünk. de innentől kezdve folyamatosan tavak mellett autózva elértünk loch nesshez is, ahol piknikeztünk egyet, majd tovább az urqel várhoz, ami szintén zárva volt.
 

Végül sikeres szállásfoglalás Invernessben, az autós városnézés után, amikor is először megpróbáltunk térkép és helyismeret nélkül odatalálni a szállásra, aztán beismerve ennek a lehetetlenségét a térkép és helyi postás segítségével megérkeztünk a tényleg nagyon nagyon telitalálatos szállásra. diák szálló, ska zenével, a világ minden tájáról érkező diákokkal, "lovely and everything is possible" ottdolgozó nénivel, szobából kilátás a kasélyra, a folyóra és a belvárosra! Aztán esti városnézés Inverness belvárosában, majd közös játék a szálláson a többi diákkal! Tényleg minden olyan idilli volt.
Reggel, ébredés, cucc összepakolás, indulás. sokk. valaki az éjszaka alatt egy kulccsal végig karcolta a kocsit, de nem akárhogy, pontos, precíz munkát végzett, a kocsi minden oldalát és a tetejét is végig... mivel a sokk miatt vesztettünk egy fél órát, az úton lévő több munkálat miatt még egy felet, és perthbe való bekeverdés és ottani dugó miatt újabb felet, így teljességgel ki volt zárva, hogy a kocsit visszavigyük 12re, a szalon zárására, ami azt jelentette, hogy extra két napot kellett volna fizetnünk.
De talán az út során először, szerencsések voltunk, mert a pasi, aki éppen ott dolgozott jófej volt, és megvárt minket, így összességében 100 fonttal megúsztunk mindent.

Persze, azért még most is azt mondom, hogy látom leírva és szembe kell néznem a károkkal, hogy megérte, mert tényleg gyönyörű volt, és csupa olyan helyen jártunk, ahova visszavágyom!!!! képek holnap várhatóak.