Hát, igen. sokáig nem írtam. Nemt udtam, hol folytassam, miről is írjak.

De most úgy gondolom, hogy a címben meghatározottan a skóciai történeteket fogom leírni.

Méghozzá mivel ma töltögettem fel képeket a picassara is, hát onnan kezdem!

Szóval. Kezdődött z egész Guy Fowkes történetével, akiről vagy két héten keresztül beszéltünk a suliban. A robbantási kisérletére emlékezve máglyát gyújtanak minden évben mindenhol. Na, hát mi is felkerekedtőnk és elmentőnk megnézni ezt a híres máglyarakást. Tényleg elég nagy volt. Meg eléggé nagy felhajtás. Az ősszes népek felvonultak egy nagy tisztásra, mindenkinél csillagszóró (igen, csillagszóró), meg világítós herkentyűk és mindenféle cucc.Aztán lassanként lángrakapott az egybegyűjtött nagy kupac, amin foteltől elkezdve papírok és kartonok és minden féle dolog volt. Jó nagy lágja lett. Aztán, mikor ennek az attrakciónak vége lett, jött a következő (azt nem tudom, hogy ezek után mivel szórakoztatják magukat karácsonykor meg szilveszterkor), a túzijáték. Ja és persze nem is kell mondanom hogy az elkövetkező egy hétben még minden nap, mindenhol az égen ment a tüzijátékozás. Szerencs, hogy Dorka kutya nem itt él, mert ez az egy hét eléggé kicsavarta volna a maradék kis idegeit is...

Aztán voltam Német lányoknál vascorázni, ami nagyon jól sikerült. fincsi volt a vacsora és sokat beszélgettünk. Meg széket törtünk, ami szintén vicces volt (persze csak egyet, és azt is vééletlenül, de tényleg vicci volt)

Idői sorrendben nem tudom a dolgokat, de most úgy rémlik, hogy utána voltam egy csökkentett létszámú magyar estén, ami azzal a céllal szerveződött, hogy a csocsósok végre kiélhessék magukat, merthogy itt nem terem egy garlando csak úgy miden kocsma (bocsánat pub) belsejében. Szóval kocsiba be, másik városba el, játékterembe be, ahol tudtuk, hogy létezik egy darab asztal. Természetese aznap este labdaprobléma miatt üzemen kívül helyezve. Szóval biliárdoztunk és bowlingoztunk egyet négyesben.

Az agyam meg nem működik rendesen,  mert most azt sem tudom, hogy milyen képeket töltöttem fel egy órája, szóval, jelenleg azt sem tudom, hogy miről kéne még írni, hogy értelmezhetőek legyenek a képek...

Ja, igen. Volt még egy nagy dolog itt hogy el lettem varázsolva (időközben megtanultuk a suliban a passzívot is) Törpillának. Trixivel elhoztunk a második helyezést is, Kobra kisasszony és halott Marie Queen között, de volt még a körünkben hókirálynő és kánkán bébi, tündér és párduc! Ez nekik (akik a főiskolán fodrász szakra járnak) egyfajta vizsgamunkája volt. fejtől lábig egy karaktert kellett megjeleíteniük. így lettem kék és törpilla. :) Ja és a legviccesebb az volt (nem is amikor hazafelé jöttem kéken az utcán, merthogy egyserűbb volt itthon beállni majd egy háromnegyed órára a zuhany alá), amikor a wc-ben egy néni odajött hozzám teljesen fa pofával (nem, ő nem volt elvarázsolva fának, csupán nem mosolygott, ami elég megtévesztővé tette a beszélgetésünket...), hogy ugye tudom, hogy kék vagyok. mondtam, bár kicsit kételkedtem, hogy tényleg jl értem-e, szóval mondtam, hogy igen. erre ő: hogy és ez nálam szokásos dolog, márminthogy gyakran megesik velem, hogy kék vagyok? :) de szerencsére sikerült megnyugtatnom, hogy ez csak egy ilyen nap! :)

Na aztán amiről még kép van, az még egy-két bulizós megmozdulás, de ezekhez túl sok kommentet nem is nagyon fűznék... :)

Jaaa, majd elfelejtettem! Most szombaton voltam az edinburgh-i várban egy csapattal a fősikolásról, mert ingyenes volt. Szépen megnéztük a várat, ami számomra azért nem volt olyan nagy durranás, nem tudom, valahogy nagyobb attrakcióra számítottam. Igazság szerint, egy kápolnából, egy ősi halottas emlékmús részből, a koronázási ékszereket bemutató kiállításból, na meg néhány szobát megmutató lakrészből, és egy fegyvekiállításból áll. Na jó, azért így leírva látni, na, mégsem hangzik olyan rosszul! :) Ami a legjobban tetszett, az a kiállítás volt, mert mire beértünk a tömeggel szép lassan haladva a koronázási ékszerekhez és a bölcsesség kövéhez :) addigra másr rengeteg infót csöpögtettek belénk szinte észrevétlenül (képek, babák, hangbejátszások, falra kiírások és társaik segíségével, az összes érzékszervünkre hatva). Szval tényleg le a kalappal, nagyon jól volt összerakva az a kiállítás! Úgy eszembe jutott a szegény magyar korona (amiről nem mellékesen az egyik falon egy rajzolt kép volt, ami épp a különböző fajta koronákról adott magyarázatot), amelyik ott áll szegény egy vitrinben csak úgy!
Na aztán vár után meghallgattuk az ágyulövést, utána elsétáltunk Bobbyhoz (kutya szobra)és a parlament őj épületéhez, ami nagyon modern, és megnéztük a palotát is kívülről, mert drága volt a belépő és különben is hétfőnként ingyenes... :) aztán szabad program keretében sétáltunk egyet a karácsonyi vásári forgatagban.

Na, folytatás mostantól remélhetőleg rendszeresebben következik!