Most keltem, sírva. Azt álmodtam, hogy hazameentem, mindenkivel össevesztem, többen kijelentették nekem, hogy nem jönnek ki meglátogatni és ráadásul a reptéren még a kabátomat is elllopták... Vajon mit üzen a kedves tudatalattim? Arra gondoltam első körben, hogy idenézek az elhanyagolt blogocskámra. És írok valami jó kis sztorit, mert egyrész még adós vagyok, másrészt meg van is mit...

Szóval múlt héten vasárnap Jessicaval (a francia au-pair lány) és egy magyar csoporttársával, Kristóffal elmentünk a buszmúzeumba. Nagyon nagyon jó volt!!! El kellett mennünk Dunferlmilebe és onnan egy shuttle-ra vártunk, és helyette megérkezett egy régi régi, de gyönyörű állapotban lévő busz. Hát persze, hogy az emeleten utaztunk. Aztán begördültünk egy hangár elé, ott fotózkodtunk a kint állló buszokkal, meg gyönyörködtünk bennük, aztán hátrafordultunk és megláttuk, hogy bent vagy 30 busz áll, meg régi autók. és hát a gyermeki lelkesedéssel egyikünknek sincs gondja, tehát fel-le a buszokra, meg be az autókba, és fényképezkedés. Körülbelül vagy két órát töltöttünk a buszokkal. Aztán fel a régi jártara és vissza dunfermilebe. Ahol a gyönyörű parkban megettünk egy pizzat, sétáltunk még egyet és aztán estére haza is értünk. Fotók egyenlőre csak az enyémek vannak, de ha Kristófnakk lesz internete, akkor majd az övéből is szemezgetek magunknak, mivel ő fotós és egy kicsit lelkesebben fényképezett, mint én.... :)

Na a héten nagyjából semmi extra nem történt, jártam suliba, tanultam mint a kisangyal! Jó sokat. De ez csak jó hír, azt hiszem! :)

Aztán a sorban jött a péntek, mármint a tegnap, amikoris volt valami kiemelkedő része a hetemnek, hiszen Trixi és a fiúk (az itteni magyar kolónia tagjai) összeköltöztek és elmentem nekik segíteni. Hát Trixivel 3 órán át csak a konyhát tisztítottuk. Nagyon brutál volt. De szerencsénkre egy csodaszer volt a birtokunkba, ami prímán lemosott mindent. Beleértve a konyhai eszközök (lsd: bojler, tűzhely és mosógép) márkajelzését és használatiutasítását, márminthogy melyik gomb mire jó... :)

aztán az este is elég kalandosra sikerült, mert voltam a Mariannékkal találkozni, aztán hívtak egy szülinapi buliba. két lánnyal mentem együtt taxival. Megmondtuk a taxisnak a címet, kifizettük, kiszáltunk. Utána 20 perc keresgélés és telefonálás következett, mert az anderssen streetnek csak páratlan oldala volt, mi meg a 26-ost kerestük. Kiderült, hogy nekünk az anderssonba kellett mennünk. De végülis odaértünk, egy egész nemzetközi kis társaság volt (katalán, litván, japán, német, francia). Aztán a hazaj9vetel is kalandosra sikeredett, mert a bejárati ajtn túl van még egy előszobaajtó is. Hát mire hazaértem, mivel azt hitte David, hogy itthon vagyok, bezárta azt is. Na jött a nagy gondolkozás, hogy most akkor mi legyen... aztán hosszas ki be járkálás után, és egy jó adag fejtörés után szerencsém lett, mert David kiment wc-re, és aztán végre reagált a kopogásra is! :) Szóval bejutottam a házba is!

na, hát ilyesmik történnek itt velem, sok puszi mindenkinek, most megyek még feltölteni a képeket!

:)