na, egy újabb multikulti cuccon estem át. Merthogy a lengyel csoporttársnőnk a lengyel pasijával a skót törvények szerint házasodott össze tegnap.
Mivel nekünk meg pont az osztályfőnökünkkel volt óránk, akit teljesen bezsongattunk, így hát az egész csapat felkerekedett és fogta magát és nyakába vette a várost. Egy ponton aztán megbeszéltük a stratégiát, és szétszóródtunk: néhányan elmentek rízst venni, az egy szem pasink a virágosnál kötött ki, és hárman meg lufit vásároltunk. Ami aztán az én csuklómon kötött ki, és hát mit ne mondjak, visszafiatalodtam vagy 15 évet, ha nem többet. Átmentem totál idiótába. HOgy egy nyamvadt lufi mikre képes... :)

A stratégiánk következő lépése az volt, hogy mivel nem úgy voltunk öltözve,meg különben is.. szóval mikor kijött volna az ifjú pár, akkor jól megdobáljuk őket rízzsel, meg llengyel hagyomány szerint aprópénzzel. Szépen megérdeklődtünk minden ehhez szükséges informciót a portásbácsitól, és vártuk a napon, hogy leteljen a 15 perc, amit itt egy esküvöre szánnak (persze ez csak a polgári volt). Az idő letelt, a pár sehol. épp azon tanakodtunk, hogy biztos kiszöktek a hátsó ajtón, mert hogy láttak minket, akik kint álltunk a tér közepén, szorongatva a markunkban a rízs szemeket, és vacogva, mert hiába sütött a nap, azért elég hideg volt. Aztán egyszercsak jött az a barátnő, aki a csoporttársunk, és kiderült, hogy még nagyban meegy fent a gratulálgatás, szóval stratégia ide vagy oda, feladtuk az összes tervünket és megszabadultunk a rízstől (menyaszony nélkül) és megpróbáltunk nem feltűnöen elvegyülni a tömegben, hogy mi is gratulálhassunk, de ez persze nem ment, mert kicsit éppenhogycsak kilúgtunk feszengve a nagykabátjainkban... Aztán ajándékoktól megszabadulva mehettünk vissza az óránkra.

Na, nem teszek igéretet, hogy mikor jelentkezem legközelebb, de azért igyekszem majd nem elhanyagolni a blogot... ha más nem, akkor beveszem Beavixet trásszerzőnek (más blogokon úgyis vágyik ilyesfajta babérokra...)