Hát akkor próbálom felvenni a fonalat, bár bevallom, nagyon nagy nehézségemre esik... Sajnos az elmúlt egy nap és hírei olyannyira törölte a múlt heti szép emlékeket, hogy az csak na. De talán az emlékezés majd segít.
Szóval megérkeztünk Glasgowba vasárnap és a reptéren még felhívtam Borit (az unaokatestvér), hogy minden rendben, erre ő meg megkérdezi, hogy 'nálatok is olyan szép idő van, mint Londonban?' hát nem. Kinga rögtön megtapasztalhatta a skót időjárást: eső és szél. De mint jó skótok, ez nem tartott vissza minket, ugyhogy szépen elázva ugyan, de végigjártuk Glasgow belvárosát, bár nem találtunk olyan izgalmas dolgokat, mint Londonban, sőt. De talán a legjobb része az volt, amikor betértünk a 'nagybitannia leghosszabb pultú pubjába, mint helyi nevezetesség. Leültünk egy asztalhoz, hogy na, akor itt eszünk, és aztán jöttünk csak rá, hogy a pult az alattunk lévő szinten van. Na a kicsit gusztustalannak kinéző ebédünk elfogyasztása után, be is tértünk a kocsmába, de olyan gyorsan kirohantunk, hogy az egyetlen fénykép, amit a nagy nevezetességről sikerült készíteni is elmosódott, ugyanis valami focimeccset adtak és kicsit megijedtünk a kétszázötvenhét pár rnk meredő kissé öregecske férfiszemtől...
Hulla fáradtan, de megérkeztünk Kirkcaldyba. Berendezkedtünk a szobácskába, amiben lehetetlenség volt a hét további részében akkora rendet tartani, hogy egyszerr ketten elférjünk úgy, hogy ne ütközzünk egymásnak. De megérte. Mert nagyon jó volt. :)
A hetem további része három múszakból tartott: jártam suliba, míg Kinga világot látott (kivve hétfőn, amikoris átaludta a napot), aztán együtt vagy ha még Kinga nem ért haza, akkor Panniék csodálkozó kérdése után ('Kinga hol van? Ma is csavarog?') végeztem a feladatomat, és a amradék időt 100%-osan Kingával töltöttem, amiben vagy beszélgettünk, vagy röhögtünk. Szóval nagyon nagyon jó volt.
Ittunk a tengerparton kávét, jazzersisera mentünk, pubban jártunk, zenét hallgattunk, shoppingoltunk, sétáltunk, parkban voltunk, ökörködtünk, filmet néztünk, bőgtünk, kibeszéltünk mindenkit, megváltottuk a villágot, képeket készítettünk, nagy terveket szövögettünk. Tényleg nagyon jó volt.
Aztán a hét végén én is csatlakoztam Kingához a csavargásban! Pénteken elmentünk a helyi szentendrére, StAndrewsba, ami nagyon nagyon nagyon tetszett mind a kettőnknek. Tengerparti város, régi katedrális romokkal, meg 4 órakor bezáró kastéllyal. Ugyhogy idő hiáynába meghoztuk a nagy döntést: és felmentünk a katedrálishoz tartozó torony tetejére, ha ól emlékszem 153 lépcsófokon fel és le, hogy onnan aztán jól szétnézhessünk, meg a szél jól lefújhassa a sapkát Kinga fejéről...Aztán csavarogtunk a városba, próbáltuk átélni, hogy milyen lehetett itt Vilmoskának (a hercegnek) egyetemistának lenni (bár gyaníthatóan őt nem nevették ki, amikor az egyetemen fotózkodott). Láttunk messziről a sötétben egy golfpályát, amiről híres még StA, merthogy itt golfoztak elsőzör emberek, vagy micsoda. Ettünk pizzát és ittunk Starbucks kávét, a sokadikat a héten... :)
Szombaton meg újra és utoljára ketten útnakindultunk és célbavettük Stirlinget. Több kevesebb sikerrel. Merthogy bár időben elindultunk, merthogy sok ott a látnivaló és kellett volna rá az egész nap, de a heyi buszközlekedésnek hála két és fél órát még eltölthettünk békésen a gyönyörű napsütésben sétálgatva a kedvenc parkomban, Dunfermile-ban. Aztán az indulástól számított laza 4 óra múlva meg is érkeztünk Stirlingbe, ahol bevettük a várat. Megnéztük átólcettig. Ha már ott voltunk. És jól is tettük! Aztán tesco keresés után majdnem gyors ütemben haza, ahol gyors átöltözés és indulás Hallowen-ozni. Alapoztunk (és nem csak a gyomrunkat, hanem a fejünket is) a helyi magyar kolóniával aztán indulás a bulihelyre, ahol megszámlálhatatlanul sok boszorkánnyal, doktornénivel, zombival, csontvázzal és egyéb más állatfajtákkal voltunk körbevéve. Aztán ismét egy rövid szombat éjszakai alvás és vége. Reggel hajnalban Kingát kiraktuk Edinburghban a reptéren, aztán ő haza, én meg itt. Egyedül.
De az emlék, a feltöltöttség, a sok rogram, a sok beszélgetés itt maradt velem, amire most meg aztán nagyon angyon szükségem van!!!
Drága Mici, köszönöm!!!
