A héten két olyan este is volt, amikor szivem szerint sokat írtam volna ide, de a fáradságom a számításaimat keresztbehúzta. A mai este is korábban terveztem, hogy megírom a blogbejegyzésem, de az addikció győzött... Ugyanis tegnap elkezdtünk Ágival egy 1500 db-os puzzle-t (igazából, mint azt megtudtam jigsaw-t, kiváncsiak nézzenek utána a dolognak). a tegnapi nap még csak az ízlelgetésről szólt, de ma aztán kőkemény addiktív jeleket vettem magamon észre. Egyhelyben ültem három és fél órán át, étlen, szomjan, még wc-re sem mentem ki, pedig kellett volna, és csak raktam és válogattam és kerestem. És persze mindig új és új részeket céloztam meg.

Na, de az első dolog amiről mindenképpen szeretnék mesélni, hogy kedden este csajos napot tartottunk, mert Trixivel és Ágival, Panni kiséretében elmentünk Jazzersize-ra. Hogy mi is ez? hát amikor kb 50 nő beveszi magát egy tornaterembe, üvölt a zene, és a kis emelvényen egy nőci fején mikrofonnal üvölt, hogy még három-még kettő-még egy! De egyébként viccet félretéve, egészen pozitív élmény volt. Felülmúlta a várakozásaimat, persze az első 5 percben még hülyén röhögtem magamon, aztán a nőci a pódiumról segített, hogy ne nevessek, mert levegőt is alig kaptam!

AZtán a másik, ami nagyon nagyon jó dolog a héten, hogy kedden voltam megbeszélésen az önkéntes irodában (igazából ezt még akkor kezdtem el, amikor még úgy volt, hogy rengeteg szabadidőm lesz napközben...). Válaszottam a listából három dolgot, ami érdekel, az egyik ilyen családos cucc (elvált szülök találkoznak a gyerekükkel "ellenőrzött" körülmények között), a másik gyerekvigyázás, mi más, a harmadik meg musiic tutor. Na, hát a történet az utolsóval folytatódik. Ugyanis míg ott voltam, a hivatalni nénike felhívta a szervezetet, hogy megkérdezze, hogy pontosan mit is várnak az önkéntestől, meg mi is ez. Ők meg megörültek, és mondták, hogy menjek szerda este.

Hát én mentem. És abszolút magamra találtam. 6-fél 9 ig két csoportban (kétszer 1,1/4 óra) jöttek a gyerekek: először a 4-8, aztán a 8-12 évesek, hogy zenét tanuljanak, közösen zenéljenek. Hát valami isszonyatosan jó volt. El tudjátok képzelni! :) És hogy mit is csináltam? hát mindent... :) összeszedtem a gyerekeket különböző helyekről, ritmust gyakoroltunk a dobos kicsikkel, együtt doboltam velük, meg segítettem, gitárokat rajzoltam, énekeletem egy kiöregedett hippivel háttérmuzsikának, aztán a nagyokkal akkordokat gyakoroltattam. :) Egyszóval jól éreztem magam! :)
Na de kicsit konkrétabban: az oktatás három teremben folyik. az egyikben klasszikus gitároznak, a másikban elektromos gitár, a harmadikban pedig dob. mindehol van rendes tanár, de mivel helyenként leglább 8 gyerek van, ezért kell a segítség.
Hű, és volt egy kedvenc kiscsajom persze: ő volt a legkisebb, 4 éves, kis szöszke, de nagyszájú lányka, rózsaszín pólóban, kezében a miniatűr rózsaszín gitárja! :)
Jövü héten vasárnap meg lesz egy megbeszélés a tanároknak, meg az önknteseknek, ahol meg jobban megismerkedünk, meg megtudjuk, hogy mit miért is úgy csinálnak ahogy. Nagyon jó este volt, és ha minden igaz, akkor mostantól minden szerdán ott a helyem!

Na, és hogy az esti programokat folytassam: tegnap Ágival, bár szerinte leginkább az én főszakácsolásommal minestrone levest főztünk! És kapaszkodjatok meg, abból is ettem és ízlett is! :) ja és a kommentehez csak annyi, hogy mivel David fogyókúrázik, és különben is Ági nagyon odafigyel, hiszen itt a gyerekek általában csapnivalóan étkeznek (hallottam egy történetet egy anyáról, akinek mondta az orvos, hogy adjon a gyerekének zöldséget és gyümölcsöt, majd a kontrolon kiderült, hogy a büszke anyuka nagyon ostoba szegény, mert a narancs alakú csokival- tudod Kinga melyik! :) meg a gyümölcs alakú gumicukorral tömte a gyereket...). SZóval rendesen kajálok, tényleg egészségesen. Minden nap van bőven gyümölcs és zöldségbevitelem, és tényleg csak az extrákat írom le! :) de azért nem kell aggódni! Ha választanom kell a "gyümölcstálas saláta" és egy jó zsíros pörkölt között, hát egyértelmű a döntés! :)

A főiskolán minden jól alakul, bár "sokat kell tanulni, mami, nagyon sokat"! De nem sírok, hiszen ezért vagyok itt! :) egész nap a suliban, aztán haza, és minden este legalább 1,5-2 órát még ráhúzok, meg a hétvége. De a csoport jó, nagyokat szoktuk röhögni órákon, meg szünetekben is jól elvagyunk. Persze vannak olyan emberek, akiekkel többet beszélek már, de még alakulgatnak a dolgok! 

Az iskolai várakozó mama csoportól is már egyre több haija társam van, meg már jópár emberrel szóbaállunk, meg hogy vagy hogy vagy és társai. És az újítás a hétre: Jessica, a francia au-pair lány! :) Ha minden igaz, vasárnap együtt megyünk a busz múzeumba! Hú, mióta először kinyitottam a doors openes füzetecskémet, azóta erre a programra várok! Úgyhogy remélem, hogy jó lesz!

Na megyek ágyba, mert még vár rám az esti olvasás is!

sok sok puszi mindenkinek