Ma végre eljtuttam egy koncertre. Végre, mert egyrészt már megkezdett kultúrálódásom egy újabb állomásaként jól jött, másrészt meg, mert két hete minden nap a város két pontján koncertek vannak és minden nap (amikor ez eszembe jutott) arra gondoltam, hogy el kéne menni...
Ez az érzés szerdán volt a legintenzívebb, amikor már ott tartottam, hogy az esti angolórán is ezen gondolkoztam, mert míg nekünk az egyik teremben csendben olvasni kellett, addig a másik teremben meg épp egy fuvolsita játszott, én meg képelen voltam már az olvasásra koncertrálni. vagyis elírtam, de benthagyom, mert olyan fruedos elírásnak tűnik, szóval koncentrálni. (persze az is lehet, hogy csak sokszor írtam le előtte a koncert szót)
na mindegy. a lényeg, hogy ma fogtam magam, felkerekedtem és elmnetem, merthogy ma volt a záró koncert a színházban. Gondoltam nem foglalok jegyet, mert egy hely még biztos lesz alapon. HÁt nem volt, eladták az összeset előre. De a mosoly és a szerencse mellettem volt, mert az utolsó pillanatban, amikor már bemondták, hogy akkor mindenki foglalja el a helyét, mert kezdődik, akkor visszahoztak a szervezők két jegyet, hogy ez felelslegesnek bizonyult. így bejuotottam.
Úgy volt felépítve az egész, hogy egy gyerekek által előadott műsorszám után egy felnőtt darab következett. szóló és csoportos dolgok is voltak. És meglepő módon mindegyik nagyon is színvonalas volt. Ami kevésbé tűnt annak, az már megint a közönség volt, akik egy folyamatos háttérzajjal színesítették a teljes műsoridőt, valamint fel és ki mászkálásaikkal tették látványossá a nézőteret.
De szigorűan egy mondat mindegyik előadóról:
kezdődött egy ifjúsági fúvószenekarral, akik majdnem annyian voltak mint a PIF. Aztán egy kürtös nő jött, és késöbb vissza is tért mégegyszer, szerencsére. Utána egy gyerekcsoport az egyik iskolábaól, kb 7 évesek és mutogatós énekeket énekeltek. Aztán egy bácsi zongorázott és utána meg úgy felállt, hogy meg sem hajolt, szerintem idegesebb volt, mint a 7 évesek. Újra gyerekcsoport, de valami fergeteges ötlettel: afrikai dobokon játszottak és még történet is volt benne (nálam gyerekcsoport szinten maximálisan ők nyertek). Annyira jók lehettek, hogy törölték az emlékezeteől a következő előadót. mert amire emlékeszem utána, az a gimnáziumi rokbanda volt egy kicsit félénk énekes lánnyal...
Egy rövid szünet után részletek a Józsefből egy színes gyerekcsapat előadásában, na ekkor gonldoltam arra, hogy ez milyen jó lenne a tavaszi ministráns koncertre, amikor az újra felbukkanó kürtös nő elkezdett játszani. Hallgatom, hogy jé de ismerős, aztán meg rájöttem, hogy ez annak a dalnak az átírása, amit tavaly a kiskórus énekelt (szánom bánom, de nem emlékszem a címére. Ádám? ). Aztán egy lány jött és énekelt, és olyan szépen, hogy annak ellenére is tetszett, hogy németül énekelt oprát... Utána 10 csellista kisgyeker jött különböző musicel szerepekbe öltözve, merthogy ők is két musicel részletet adtak elő, és kicsit megijedtem, de aggodalamm feleslegesnek bizonyult, mert elkedzték behangolni őket, de kb 1,5 perc sem telelt bele, és három nő összehangolt munkával végzett a 10 csellóval.
Na szép, az előbb még emlékeztem (merthogy mily meglepő megint másodjára írom ezt a bejegyzést, mert mikor az előbb a publikál gombra kattintottam megint kitörlődött, de szerencsére csak a fele) szóval hiába írtam le az előbb, mostnara efelejtettem, hogy ki volt a következő. De szerepelt még egy szóló csellista, meg egy hobbi szinten összejáró öt fuvolista, akiknél csak arra riadtam, hogy úgy mozgatom a számat, mint a gyerekét etető anya, aki a gyereke után csinálja a mozdulatot (azt hiszem egy kicsit hiányzik a fuvolázás is...). A kicsive több, mint két órás koncertet pedig egy iskolai gyerkkórus zárta.
)sszességében is nagyon jó volt. Bár nem tudom mennyire sikerült ezt átadni, meg hogy egyáltalán lehet-e ilyet átadni... De mindenesetre jól feldobta a napomat, meg jó rendesen kikapcsolt! :)
