Na, az elmúlt csnedesnek tűnő időszak alatt nagyon sok minden új dolog történt velem... Sokmindent tanultam, sokmindenfélét csináltam. Hát gonoltam, hogy épp itt az idő, hogy ezeket megosszam (vagy legalábbis kivonatolva)!

A mostani hétvége után már tudom, hogy mire alapozódnak a hülye amerikai filmek, amelyek mindenféle viszontagságos és elképzelhetetlen sztorikról szólnak...lehet valóságalapjuk!

na, mint a cím is sejteti a nagy szó vicc alapján (immáron jelzem lassan eljutok arra a szintre, amikor angolul is menni fognak a szóviccek!!!) tergnap megrendezésre került a nagy hen party vagy girls night vagy leginkább magyaros leánybúcsú skóciai módra.

Sikerült feltöltenem a képeket erről a hétről és ezáltal megihletődtem... Úgyhogy mivel időm is engedi (értsd: épp nincs kedvem tanulni és mással sem kell foglalkoznom) hát gondoltam egy kicsit részletesebben is megosztom veletek az eseményeket, amelyek visszaérkezésemtől fogva történtek az elmúlt néhány napban.

Azt gondolom, hogy a hosszú hallgatás után egy kicsit filozófikusabb, elmélkedősebb posttal folytatom... Merthogy ezalatt az elmúlt csendes időszak alatt, mármint ami a blogot illeti hát történt egy s más.

Hát ma volt a skóciában élő magyarok hagyományos évi találkozója. Képek erről és a szerdai bilirdozásról itt:picasaweb.google.com/polyabella/MarciusiEgyHetem# 

A fuvola projekt ,jelentem boldogan, összejött! Azaz, már majdnem két teljes napja van bírtokomban egy fuvola meg néhány kotta... Karesz indítványozására, meg mert hihetetlen változást hozott az életembe gondoltam, leírom hogy hogy s mint állunk. mármint én meg a fuvola.

Mielőtt bárki is megijedne. Nem, nem kezdtem el sakkozni, vagy valami hasonlóan agyat igénybevevő dolgoggal szórakoztatni magam. Csupán a Chess című musicelt néztem meg tegnap, ami megér egy bejegyzést...

na, kisebb pihenő után (amire valjuk be férfiasan nőisen, így utólag szükség is volt)... Azt hiszem egy kicsit elszoktam a sok gyerek egy helyen efektustól. vagyis a hogyan kezeljünk 10 örjöngő 5 évest! hol van már a tavalyi év...

Ha minden igaz, akkor ez lesz az utolsó olyan post, amihez Beavixnek szoros köze van, vagy legalábbis beleszól az írással. Merthogy a koncepció az, hogy leírjuk mindeketten az eseményeket a saját szempontunkból. Minden kétséget kizárva humor és történelmi inforáltásg tekintetében az övé lesz élvezhetőbb, de a valósághoz pedig elég valószínű, hogy az enyémnek lesz több köze... :)

Szóval ott tartottunk, hogy alkoholmámor, Bella keblein nyugovóra szenderedés, és gyors pihi, mert kellett másnapra az energia. Szombaton Marci kitartó városvezetőként fontossági sorrendben mutogatta nekünk London nevezetességeit, kezdve mindjárt a legfontosabbal, az Emirates stadionnal.

Na, egy gyors bejelentkezés, mert Karesszal bármennyire is terveztük minden nap (de most minden túlzást félretéve, tényleg minden nap) hogy írunk közösen, meg külön-külön bejegyzést, hát csak nem jött össze...

Vendégszerző garázdálkodik, mint látjátok. Ez konkrétan úgy lehetséges, hogy a családi nadrág viselője kiosztotta házi feladatban, hogy írjak egy postot a londoni kalandról, majd távozott az esti aerobic órára. Ami azt illeti, messze a legcsinosabb újságíró főnököm 8annál is inkább, mert az origóban egy negyvenes férfi volt, az El Clásicón meg magam főnöke vagyok).

na, egy újabb multikulti cuccon estem át. Merthogy a lengyel csoporttársnőnk a lengyel pasijával a skót törvények szerint házasodott össze tegnap.

Mivel ma az elmúlt két hét lemaradását sport terén majdnem sikerült összesűrítenem, így elég sok kalandban volt részem... Avagy a poszt arról, hogy hogyan működik a biciklizés skóciában és mit keres egy férfi a női tornán!

na jó, mégis... de csak egy rövid, gyors élménybeszámoló!

Hiszen ma ünnepeltük a tanárnénink születésnapját az osztályban, és nagyon meg volt hatódva. Mindenki hozott valami finomságot, meg persze volt tüzijátékos és Happy birthday feliratos torta, éneklés meg mindenféle. Szóval Anne, nagyon meghatódott, mert nem is sejtette, hogy mi akárcsak tudhajtuk is, hogy neki születésnapja volt tegnap.

na, csak most hirtelen ennyit, mert nem akarom tovább növelni az ősfáradságomat (valami hihetetlen. azt hiszem szükségem van a napfényre, meg extra aktivitásra). Ugyhogy hív az ágy, mennem kell! holnap is dolgos nap vár rám!

Ma végre eljtuttam egy koncertre. Végre, mert egyrészt már megkezdett kultúrálódásom egy újabb állomásaként jól jött, másrészt meg, mert két hete minden nap a város két pontján koncertek vannak és minden nap (amikor ez eszembe jutott) arra gondoltam, hogy el kéne menni...

Na, hát a nem jelentkezés oka a nagyon is aktív hetem.

Tanulással és lazulással teli, csak (és mivel a blog nemcsak Zöld lovag, hanem aggódó szülő mentessé is ked válni, így leírhatom, hogy) alvásból volt híján... :)

Örömmel értesítek mindenkit, hogy egy új fejezet kezdődött az életemben! Remélehetőleg ki is fog tartani egy ideig (de legalább június 15ig) a lelkesedésem! :)

most nem tudom eldöntetni, hogy képek a kommentekhez, vagy inkább kommentek a képekhez. de mindenesetre, arra gondoltam, hogy mivel most töltöttem fel az eheti képeimet talán egyik-másik eddigi bejegyzésem kiegészítésre szorul.picasaweb.google.com/polyabella/UtolsoJanuariHetem#

Feri, csak a kedvedért a cím! Egébként meg a tegnapi nap során körülbelül annyit beszéltem angolul, mint ittlétem óta összesen. Igazn büszke vagyok magamra! :) szép kis mozgalmas, élménydús napom volt!

kikívánkozik belőlem legalább egy történet az itteni iskolával kapcsolatban. De valószínűleg, még másról is fogok írni, csak még nem döntöttem, hogy miről, de majd még alakul...

Olyan rendes vagyok, hogyha lehetne szorgalom jegyet szerezni az életben, biztosan kitűnőt érdemelnék. Merthogy szombat óta minden nap rendesen tanulok (akárcsak egy jólfejlett vizsgaidőszakban-leszámítva a koffein mennyiség kétharmadát, és a toszogató emberek számát, na meg ha az alvás mennyiséget megkétszereznénk).

 Na ma, 25-én van Robert Burns születésének évfordulója. És a burns night ünnepléséről szerzett tapasztalataimat gondoltam megosztom veletek... Merthogy a főiskolán rendes kiképzést kaptunk, és még ma is jutott egy kicsi nekem belőle.

Na a biztató szavak és az empátia meghozta jutalmát, így két nappal a megrázó esemény után erőt vettem magamból, és mint egy főnix, újraéledt energiával ülök neki, a mostanra már több, mint egy hetes életeeseményeim kifejtésének. És mivel azóta újabb postra való dolgok zajlottak az életemben, így megpróbálok lényegretörő lenni. Hogy aztán az éccak még talán egy újabb bejegyzéssel is gazdagíthassam a saját magam versenyét, a "melyik hónapban írunk több postot" címmel megrendezésre kerülőt. :)