Kedves Barátok és Barátnők és Mindenki!
Először is szeretném felgöngyölíteni a tegnap éjszakai összeesküvés szálait... Akik nem tudnak róla, megosztanám, hogy a kedves szigetes ismerőseim a következő merényletet követték el ellenem:
Csöng a telefonom először fél 11-kor (szerencsére otthoni idő szerint, tehát még csak fél tíz volt itt), Károlyka, aki a kedves számomra sajnos mindenddig ismeretlen emberekkel együtt üvöltve énekli a Quimby egyik számát. Végighallgattam, persze bőgve... Nembaj fél óra, és meg is nyugodtam, ógy kb-ra. Aztán egy újabb telefon, újabb félóra Bella önösszerakás.
Majd nagy nehezen aludni térek. Viszonylag békéd éjszakámat V. Kata szakítja félbe hajnali 4-kor (sajnos azt nem tom, a kábulattól, hogy otthoni, vagy itteni...), szintén Quimby szám.
nagy nehezen visszaalszom, pedig már kb Liviusekkal álmodom, meg a hülye szigettel és mindenkivel, aki ott bulizgat, míg én itt nagymamiéletetélek (de erről késöbb, még a mai postban)
Szóval, alszom mostmár úgyahogy, amikor 6-kor még egy utolsó tőrdöfés: újra szól a telefnom, egy sms...
Szóval rájöttem, hogy kilóméterek ide, mérföldek oda, a sziget hangulata elkap akárhol is vagy.
A storyhoz hozzátartozik, hogy persze elfelejtettem feltenni a gépemre a quimby összest, szóval már le is adtam Kingának a rendelést, hogy csapja hozzá a listámhoz, ami a kis pakkom lesz, ha egyszer végre ideér... (Kinga, remélem vetted a célzást! csókollak)
Na, de néhány szóban gondoltam hogy írok arról, hogy igazából hogyan is telnek a mindennapjaim, ami még nem mondható véglegesnek. De a héten meglepően egyformák voltak a napok. tudjátok (kedves idősebb olvasóim, mint pl drága szülikéim), azért a fiatalok világa nem olyan sablonos. Hát most kicsit belekóstolhattam ebbe a gyereknevelő, begubódzott szülő dologba. Azt hiszem köszönöm nekem lassan ennyi elég is belőle. Mármint nem a gyerekkel van a gond, ők tündériek, és imádnivalóak, hanem, hogy az embernek nincsnenek itt barátai, és ismerősei sem.
Szóval telnek szépen magányosan, a gyerekek körül forogva a napjaim. De azért nem félek, meg gondolom Ti sem féltetek...
Na de még mindig nem írtam a hogysmintről:
Teát reggel kelek kb 8-9 között, mikor hogy. Aztán reggeli, fürdés, szép nyugiba. Délelőtt játék, meg valami kis mozgás (na ennek keretében jártunk boltban, meg isszonyatosan jó parkban, olyan margit sziget feeling, csak egy kicsit jobb-képek még mindig később...). aztán ebéd, utána kis szieszta, mert annyira teleesszük magunkat, hogy nem bírunk mozdulni sem. Délután általában van egy kis filmnézés (tudjátok neverending, meg társai), meg a csúcspont, amit megint spéci ismerőseimnek ajánlok, akik utálják az étkezési szokásaimat: Pannival a "csoda gyümölcstál" készítés... no comment. Aztán újabb játék (ma pl megtanultam össze és szétszerelni egy igazi transformerst, meg játszottunk királylányosat is és hallgattunk gumimacikat!) Szóval a dolog tényleg élvezhető.
Aztán jönnek az esték, amik eddig nagyjából a legváltozatosabbak: voltam sétálni, meg szoktam angolozni, nem is keveset, meg olvasni, meg tv-t nézni (persze angolul). Na és az elmaradhatatlan internet. megpróbálok nem telejsen függővé válni. Aztán majd meglátjuk.
most például zsibbad a fenekem, úgyhogy búcsúzom, és valami más testtartás után nézek...
ma jól megölelgetnék mindenkit (bár szerencsére a gyerekek jól bírják az ilyesmit, meg néha jól odabújnak, és az jó!) na nem félreérteni és nem röhögni Főleg nem Cencinek, meg a bolond ministránsfiúknak!!!
