Sikerült feltöltenem a képeket erről a hétről és ezáltal megihletődtem... Úgyhogy mivel időm is engedi (értsd: épp nincs kedvem tanulni és mással sem kell foglalkoznom) hát gondoltam egy kicsit részletesebben is megosztom veletek az eseményeket, amelyek visszaérkezésemtől fogva történtek az elmúlt néhány napban.

Szóval szerdán este már a vursliban is találtam magam a magyar különítmény néhány tagjával. Itt meg is állnék, merthogy néhányunknak külön fejtörtést okozott, hogy a többieknek hogyan is magyarázzuk el, hogy a vursli szó létezik és jelentése is van, aminek semmi köze nincs a virslihez. Bár utólag bevallva egy kicsit elgondolkodtam, hogy vajon tényleg nincs-e semmi köze. Szóval önkéntes nyelvészek! Ha valakinek van valami fogalma a vursli szó eredetéről ne tartsa magában!
Na de visszatérve. A vásári forgatagban jutott mindenkinek lehetősége a kiteljesedésre. Horgásztunk, dartsoztunk, labdákat dobáltunk, és békákat hajigáltunk. Ennek megfelelően négy medvével, egy hatalmas elefánival és egy rusnya malaccal tértünk haza.
És ha már ott voltunk nem hagyhattunk ki egy félelmetes dolgot sem, ami még fényképet is készített rúlunk (persze, csakis a kapitalista kizsákmányolás nevében) és a borzasztó fotónak hála mégegyszer felültünk, hogy a pontos pózolásos taktikát megbeszélve egy minden igényt kielégítő fotó boldog tuljadonosaivá váljunk.

Csütrötökön is gyermeteg szinten maradva a kultúr program helyett a szórakozást választottam és a szafari parkot vettük célba Ágival és a gyerekekkel. Laza másfél órás utazás után (aminek kiemelkedő pontja volt, hogy a gyerekek egy utazós játéknak hála egész úton repülöt vadásztak, ami tekintve az aznap frissen lezárt reptereket egész úton kitartott...) megérkeztünk a szafari parkba.
Először autóval keringőztünk nagy és veszélyes állatok között, amelyek inkább valamiféle bárgyú, agyontömött lassíott felvételnek látszottak, de mindenesetre azért izgalmas volt.
Aztán meg áttértünk az alaphangon lassított és bárgyú állatokhoz, hogy jó nyálassá válhasson a kezünk amire aztán a szőrük tökéletesen odatapadhat (tehát az állat simogatóban is jártunk).
Ezután a fóka show következett. Laurával és Bellával. Nem is értem, hogy a gyerekeknek miért az a fürge, mindenre elszánt, ügyes és ugrabugrálós Laura tetszett, mikor Bella olyan viccesen mutatta be, hogy hogyan nem tud leugrani az emelvényről és hogy mi a különbség a különféle fókák közt.
Ebéd a napsütésben, majd tovább a majmok felé. Vagyis a lemurok országába, aztán hajóval a majom szigetre. Kis motoros csónakkal vittek minket oda, ahol a majamok élnek.
Na és persze ez csak az ízelítő. Ezenkívül felsorolni nem tudom, hogy hány állatot láttunk útközben. Néhányról kép a szokásos helyen.

Ma meg Andyvel kettesben vágtunk neki a vursli rengetegnek, majd Laura is csatlakozott hozzánk. Az idő jobbrafordultával a kedvünk is határozottan kicserélődött és pik pak elköltöttünk egy rakat pénzt. De horgásztunk cápát, dartson dobtunk Panninak macit, szereztünk Andynek alien tojást, csúszdáztunk (amit szerintem én jobban élveztem, mint Andy), és még a szellemkastélyban is jártunk, ami láb és hasremegtetően félelmetes volt.

Holnap meg kezdődik a taposó malom, és nem vagyok felkészülve az iskolába való visszatérésre azt hiszem. De nincs vissza út. Eddig tartott a nagy szabadság.